Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

18 dosan elkészített terv szerint és még gondosabban összeválogatott segítőtársakkal indultam útra. Nagykőrös Dunamellék legnagyobb és legkálvinistább gyülekezete. Sok van benne, ami Debreczenre emlékeztet. Népe szorgalmas, jómódú, egyházához ragaszkodó. Hitében még fenyegetve nem volt, ezért bizonyos elbizakodottság látszik rajta. Azt hiszi, nem is lehet másképen, mint hogy Kőrös a világ végéig református legyen. Pedig már hozzá hasonló szép, nagy alföldi városokban kisebbségre jutott a reformátusság! Különös, régi szokása Kőrösnek, hogy inkább a halál szolgálja az anyaszentegyházat, mint az élet. Aki ad valamit magára, testál az egyháznak is s ezért alapítványi vagyona Nagykőrösnek tetemes. De ha még ebben a siralmas földi létben kell az obulust kitenni, sokáig tartó gondolkozásba esik a körösi ember, — végül mégis csak kiadja, csak tudni kell kérni. Sajátságos veretet ad az eklézsiának az, hogy református nemesi osztálya alig egy félszázad alatt benne kihalt s a vagyon egy része, főkép belsőségek, a kálvinista egyháznak jutottak iskolai célokra. Jellemzi a gyülekezetet az, hogy tulajdonképen iskoláiban él. Gimnáziumon és képezdén kívül 22 pompás elemi iskolája van, némelyik olyan épületben, ahova egy gimnáziumot is el lehetne helyezni. Régi gyönyörű temploma, kívül is, belül is, egyike a legszebbeknek a magyar kálvinizmusban. Csak egy fogyatkozása van, kevesebben vannak benne, mint amennyien lehetnének. Végig látogattam az elemi iskolákat, foglalkoztam a tanítókkal, a növendékekkel, a szülőkkel, szólottam vallásos estélyen. Meglátogattam a gimnáziumot, tanítóképezdét, ülést tartottam tanárokkal, meglátogattam a községi polgári leányiskolát, prédikáltam a növendékeknek s bár Szilassy Aladár őexcellenciájának halála haza szólított, a kíséretemben levő urak véghez vitték a programmot, meglátogatták a tanyai iskolákat, csendes napokat tartottak a diákokkal, foglalkoztak az iparosifjusággal, szóval nem volt olyan rétege és csoportja Nagykőrös református társadalmának, hogy az Ige élő vize hozzá el ne jutott volna. A decemberben félbeszakadt vizsgálatot a legelső szabad vasárnapomon, a következő év virágvasárnapján fejeztem be templomi szolgálattal és presbiteri gyűléssel. Kedvesen emlékezem vissza e napokra s szívemből áldva minden éber lelket és hű kezet, Nagykőrös jövendője felől szépet — álmodok. Csak futólag említem meg, hogy július 16-án a somogyi egyházmegye lelkészei, tanítói és tisztviselői által Siófokon rende-