Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

11 lesz. A másik pedig ez egység óriási lelki és társadalmi erőivel a háborúnak a népek életéből való végleges kiküszöbölése. Úgy az első, mint a második gondolatnak következése az, hogy felelősséget éreznek a széttépett és megrontott európai egyházak iránt. Egyfelől tehát ezeknek felsegítésén fáradoznak. Másfelől az egymástól lelkileg nagyon elszakadt és különösen a világháború folytán nagy lelki távolságba került európai egyházakat fensőbbséges szempontok csendes kényszerével belső kiengesztelődés felé kívánják vezetni. Ennek a nagy koncepciónak hatalmas képviselője a ,,Federal Council of the Churches of Christ in America", amelynek főtitkára, Charles S. Macfarland lelkész úr látogatott el hozzánk a nyáron, hogy személyes impressziót vegyen arról a terepről, amelyen eddig is annyi szép szolgálatot végeztek. Ugyancsak ennek az akciónak a szolgálatában járt közöttünk a Federal Council európai titkára: Adolf Keller, volt zürichi lelkész úr, akinek intenciói szerint létesült ezelőtt három évvel a Magyarországi Egyházak Központi Segítő bizottsága. E mellett két illusztris látogatója volt egyházunknak, az északamerikai presbiteriánus egyház részéről, W. Sylvester Beach D. D. és Charles Herron D. D. professzor urak. Az áldottlelkü James Gocd halála után délkelet Európának gondját Sylvester Beach úr vette vállaira, aki az összeomlás óta immár negyedszer hajózza át az óceánt, hogy amerre jár, mindenütt áldássá és segedelemmé váljék. Különösen köszönjük neki azt a meleg, benső szimpátiát, amelyet irántunk személyileg érez és azt a nagy megértést, amivel a határokon túl senki által fel nem fogott vagy felfogni nem akart magyar igazságot velünk együtt látja. Skót barátainknak kiváló küldöttsége utazott Erdélybe s pár napig Budapesten megpihent. E küldöttség vezetője dr. George Frank Knight glasgowi lelkész volt, az U. F. Ch. kontinentális bizottságának elnöke. A presbiteri egyház világszövetsége cardiffi ülésén, fájdalom," nem vehettem részt, de távolmaradásomból semmi hátrány nem származott, miután a magyar református egyház a maga egészében, épp úgy, mint a Dunamellék különösen, kitűnően volt képviselve, az utóbbi Petri Pál, Sebestyén Jenő és Viktor János urak személyében, kiknek köszönöm szíves fáradozásaikat és a konferencián teljesített értékes szolgálataikat. Alapos reménységünk van arra, hogy két év múlva a presbiteri világszövetség keleti ága Budapesten fog ülésezni. Reméljük, hogy akkorra teljes mértékben kiépül a szövetség keleti részének kon-