Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

10 hatvanas éveinek nemzeti és kultúr-rcmantikája lakozott benne. Az utolsó lehelletéig kitartott, azt lehet mondani, hogy becsü­letes munka mezején esett el. Áldott emlékezete! A másik nagy halottunk Zsilinszky Mihály. Szívvel, lélekkel az evangélikus egy­ház tagjának vallotta magát, de azért egyénisége olyan jelentő­ségre emelkedett s pályája olyan utat futott be, hogy mi is a magunk halottjának tarthatjuk. Sokáig ő volt a protestáns érde­keknek a kultuszminisztériumban hivatalos képviselője mint államtitkár s e minőségében helyét jelesül megállta; előbb má­sodelnöke, később elnöke volt a Magyar Protestáns Irodalmi Tár­saságnak és a protestáns gondolatoknak úgy a történelemtudo­mányban, mint a magyar szellemi életben bátor, lelkes és tisz­teletet parancsoló apologétája volt. Áldás emlékezetére. Vivos voco. Egyházkerületünk tanácsbírói kara a megejtett választás során hárem uj, értékes egyéniséggel gyarapodott, két lelkésszel, egy világival. Az egyik Sebestyén Jenő, theologiánk kiváló professzora, aki a magyar kálvinizmus elméleti és gyakor­lati szolgálatában már eddig is igen jelentős szolgálatot végzett úgy hazánkban, mint külföldön, a másik Keresztesi Samu zuglói lelkész, ki hűségével, szeretetreméltóságával minden tanácskozó­teremnek szívesen látott vendége. Tanácsbírói karunkban üdvö­zöljük Végh Bélát, a hű és igaz munkást, nemes tradíciók ápoló­ját s Krisztus egyházának buzgó szolgáját. Az aljegyzői karban is egy szimpatikus fiatal arc, légi ismerősünk, néz reánk, Göde Lajos püspöki másodlelkész, akit sem megterhelni, sem kifárasz­tani, sem elkedvetleníteni nem lehet s akit éppen ezért nem le­het eléggé megbecsülni. Itt is sokat várunk tőle, mint minde­nütt, ahol forgolódik. Külföld. Világprotestantizmus. Stockholm. Az idén is rajta voltam, hogy a magyar reformátusság a világpretestántizmus nagy életegységében a maga méltó helyét elfoglalja és annak áldásaival élhessen. Ezt a célt szolgálták először illusztris külföldi látogatóink s azután a nagy külföldi összejöveteleken magyar egyházunk képviseltetése. Az előbbiről adva számot, el kell mondanom, hogy az amerikai prolestántizmust két nagy gondolat foglalkoztatja. Az egyik az összes evangéliumi egyházak szolidaritásának kiépítése, amely kétségtelenül azzal jár, hogy a vezető szerep számbeli, anyagi és helyzeti súlyánál fogva az amerikai protestántizmusé

Next

/
Thumbnails
Contents