Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

20 kezeteink életének legnagyobb problémáját oldanók meg, ha biztosítani tudnók a megkezdett munka kontinuitását. A solti egyházmegyében majdnem kivétel nélkül tágas, szép templomok vannak. A papi lakások jó része nemcsak kényelmes és tetszetős, hanem egyik-másik fényesnek mondható. Kár az, hogy különösen a Kunságon a legnagyobb gyülekezetekben a népiskolákat államosították és a tanyai iskoláknál, amelyeket rendesen a község tart fönn, nem fordítottak elég gondot arra, hogy a tanítók vallása a reformátusok számarányához igazodjék. Egyik-másik nagy viruló község elmulasztotta a kedvező alkalmat s állami polgári iskolák létesültek benne, holott református polgári iskolákat is el tudna tartani. A szórványok gondozása szempontjából annyiban kedvező a helyzet, hogy a szórványoknak tekintélyes része elég nagy és elég erős arra, hogy önálló egyházközséggé szervezkedjék s két kiváló missziói központjában, Kalocsán és Baján olyan lelkész van, akik ezt a nehéz föladatot elismerésre méltóan tudják megoldani. De azért komolyan kell foglalkoznia az egyházmegyének azzal, hogy ezen az úton tovább haladjon. Bár találkoztam egy derék presbiterrel, aki a szórványban konfirmációi oktatásra való előkészítést, sőt a temetést is igen jól végzi, továbbá vannak tanítók, akik a maguk őrálló helyén egyházunk érdekében nagyszerű missziót teljesítenek, mégis minden igény távolról sincs kielégítve. Veszteségeink reverzálisokban és áttérésekben mind a gondozatlan tanyai lakosság körül támadnak. Miután a tanyai lakosság szaporább, testben és lélekben egészségesebb, mint a központban lakók, ez is arra int, hogy nagyobb gondot fordítsunk megtartásukra. Fontosnak tartanám, ha a nagyobb egyházak közösen tanyai lelkészségeket vagy legalább is tanyai diakonátust állítanának föl, hogy ez állások betöltői állandó szolgálatban legyenek. Fontos dolognak tartom, hogy a népes és jómódú anyagyülekezetek ejtsék módját annak, hogy a tanyákon konfirmációoktatás alá kerülő gyermekeket az előkészítés tartamára buzgóbb híveinknél exíernátusba helyezzék el és a konfirmációi szertartást minél feledhetetlenebbé tegyék. Az iskoláztatás érdekébn fontos volna a nagyobb központokon napközi otthonok fölállítása, ahol a gyermekek szeptember és októberben, továbbá májusban és juniusban, míg szülőik künn dolgoznak a pusztákon, elhelyezhetők volnának, hogy a tanítás zavartalanul folyjon. Különösen a Kunságon kevés lévén a nagybirtok, kisbirtokos híveinknek maguk-