Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1924. november 15.

21 nak kell egyházunk segítségére jönnie, főkép a fuvar kérdéséten, hogy e rendkívül fontos kérdésben kárt ne szenvedjünk. Végül még egy általános impressziót. Az evangélium tüze és a lélek ereje még a legtöbb gyülekezetben élő valóság, ha ereje és hatékonysága kissé megfogyatkozott is. De lehetetlen nem látnunk, hogy mi, az Ige egyháza, pásztori praxisunkban már nem tudjuk az őseink által vont frontot egész szélességében megtartani. Nagyon sok helyen volt panasz a templomok látogatottságának hiányos volta miatt. Lehetetlen ebben bizonyos folyamatot nem látnunk. Először a hétköznapi istentiszteletekről maradnak el a hívek és csak az egyre kisebb számű gyermeksereg énekel és unatkozik a felnőtteknek szánt istentisztelet alatt. Azután következik a vasárnap délutáni gyülekezetek megfogyatkozása, főképen a nagyobb eklézsiákban. Mindjárt jön utána a vasárnap délelőtti látogatók csekély száma, először a vásárok napján, azután rendszeresen, főképen nyáron. Nagy ünnepeken a templomok még zsúfolásig vannak, de már sok helyt lattam, hogy a templom, mint kőbe épített keret, nagyobb, mint az élő gyülekezet. Ugyanígy van az úrvacsoraosztással is. Legtöbb helyen már csak öt alkalomból szolgáltatják ki az úri szent vacsorát s ezek közül is csak a három nagy ünnepen részesülnek benne kívánatos számmal. Mindez a hitbuzgóság hullámgyürüjének szükülését és régen fenntartott pozíciók föladását mutatja. A hétköznapi istentiszteleteknek, ha nem is teljes, de hathatós pótléka a házi istentiszteletek bevezetése, vallásos estélyek tartása s különösen gyermekistentiszteletek rendezése. Különös gondot kell fordítanunk a konfirmált ifjúság gondozására, mert a jelenlegi praxisunk egyenesen veszedelmes. Az ismétlő iskola vagy a hatodik elemi végzése után megkonfirmált serdülő ifjúsággal rendesen nem törődünk, amíg mint házas ember bele nem illeszkedik a hagyományok kereteibe. Ébren kell bennük tartani a konfirmációi lángot, mert a konfirmáltak serege a miniatűr gyülekezet. Olyan lesz a gyülekezetünk, amilyenné a konfirmált ifjúságot tudjuk szervezni. Továbbá hatékonyabban kell alkalmaznunk a modern idők igehirdetésének pompásan bevált eszközét: az iratterjesztést. Végül egyházunknak meg kell látnia, hogy legnagyobb és legelső problémája igehirdetésünk reformja. Mi az Ige egyháza vagyunk és azzal állunk vagy esünk, hogy mennyire tudunk érthetően, érdekesen és hathatósan prédikálni, tehát szükség, hogy helyzetünket komolyan revideáljuk. A régi módszert,