Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

24 néztem a halotti anyakönyveket. Évszámra 30—40 halott közül 2 sincs 60 éven aluli, de felénél több 70 éven felüli és mégis több a halottak száma, mint a születetteké. Ez mutatja micsoda ősere jü egészséges fajta ítélte magát itt csendes elmúlásra. Nem mondom el, mit küzdöttem e vész ellen, de jelentem, hogy egyik gyülekezetben, eltávozásunk után, megjelent egy par menyecske a lelkész előtt és fogadást tett, hogy mesterséges meddőségüket megtörik. Másik benyomásom volt az, hogy a lassan olvadó gyülekezetekben, különösen, ha a lelkész mohóbban kap a földi javak után, mint ahogy illenék, kiüt a díj levélharc. Rendesen aztán magyar természet szerint, a virtus kérdésévé válik, hogy ki nyerjen. A falu legkülönb embere teszi magáévá a kérdést és bámulatos ékesszólást fejt ki, az argumentumok egész arzenálját használja fel igazának megmutatására s valósággal meggyőződésévé teszi a népnek azt, hogy egy marék lukma-többlet végveszedelembe hajtaná azt a népet, amelyik 1—2 lakodalomba könnyen eltékozolja azt, amiért a papjával szemben évekig perel. De meg kell állapítanom, hogy népünk súlyos egyházi terhet hordoz. A mult esztendő átlagszámát véve alapul, megállapítható, hogy egy adózó lélekre Somogyban átlag 10—15.000 K egyházi teher esett, kb. 1 J/2—2 holdnyi átlagos földbirtokvagyon mellett. Vessük ezt össze azzal a teherrel, — nem is teher az — amit a nagy alföldi gyülekezeteink, a budapesti pénzarisztokrácia s igen sok nagybirtokosunk hordoz! Az idén természetesen ez a szám jóval nagyobb lesz. Viszont meg kell állapítani azt is, hogy a mi mostani lelkipásztori típusunk mellett Somogyban is éppen úgy, mint Baranyában, több a lelkész, mint amennyire szükség volna. 21.000 hívő van 30 egy néhány gyülekezetben, tehát kb. 700 lélek esik 1 lelkészre. 700 lélek azonban anyagi exszisztenciát sem tud. vagy csak nehezen adni egy papnak, munkát pedig a mi mostani praxisunk mellett, éppen nem ad elegendőt. Azért le kell szögeznem, hogy az a teljesítmény, amit a falusi lelkészeink egyrésze a gyülekezetek szolgálatában végez, nem elégíthet ki sem egy férfiambiciót, sem megfelelő exisztenciát nem biztosíthat. Itt is rá kell mutatnom arra, hogy lelkipásztorainktól lelki többtermelést várunk. Amiket láttam és hallottam, ha az érvényben levő, hagyományos singgel mérem, kielégítő, sőt biztató. Az egyházmegye külső adminisztráció tekintetében rend, fegyelem, haladás látszik. Örömmel láttam, hogy egyre több figyelem terelődik az egy-