Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

14 megemlítenem, hogy Good úr és társai buzgólkodásából kb. 20 mm. használt ruhanemű érkezett kezeimhez, budapesti és vidéki szegények, elsősorban szűkölködő belső emberek családjainak felsegélyezésére. A küldemények Budapest parokhiális lelkészi hivatalai között osztattak fel további szétosztásra. Az én kezemen át érkezett különböző rendeltetésű segélyekről okmányolt elszámolást mutattam be a számszék egy erre a célra kiküldött bizottsága előtt, melynek elnöke: Darányi Ignácz, tagjai: Szilassy Aladár, Bernáth Géza és Benedek Sándor. Itt kell megemlékeznem arról a megtisztelő látogatásról, amellyel a holland református egyház két illusztris képviselője Cramer utrechti és Böhl groningeni professzor urak tisztelték meg magyar református egyházunkat és ily módon egyházkerületünket is. Meleg testvéri szívvel közeledtek felénk és mi ugyanolyan lélekkel fogadtuk őket, annak a népnek a fiait, amely hozzánk a jelenben a legjobb volt és annak az egyháznak a képviselőit, amelytől a múltban a legtöbb indítást és áldást vettünk. Nagyon szeretném, ha egyházunk között ez a régi kapcsolat újra felelevenednék. Külföldi utaim. A sorrend kedvéért itt emlékezem meg külföldi útjaimról. Július első napjaiban Újvidéken voltam, a World Alliance of the international friendship promoting through the churches balkáni konferenciáján. Hűséggel és önmegtagadással végeztük az eirénépcésis, békességre igyekvés munkáját, keresve és hallgatva, melyik lélek és melyik ország ad reá felülről született visszhangot. Ha ez az egyébként nagy keresztyén munka nem lenne más, mint kis spirituális életbiztosítás a béke jelenlegi birtokállományának megőrzésére, nekünk semmi okunk sem volna részt venni benne, de ha ez a munka jobb igazságosságot tart szem előtt és lelki fegyverekkel a Krisztus ügyét kívánja diadalra vinni, méltán számíthat támogatásunkra. A mi zászlóinkon is ott lobog az a felírás, amit a reformáció korában a felkelő német parasztok írtak zászlóikra: Nichts als Gerechtigkeit Gottes! Újvidéki látogatásom alkalmával kezet szoríthattam az ottani református gyülekezetek lelkészeivel, vezető embereivel és hirdethettem az igét magyar nyelven az újvidéki református templomban. Ez már maga is jutalom volt. Mióta ott jártam, fájdalmam erősebb, de bizalmam is nagyobb ottszakadt véreim iránt.