Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1923.

1923. november 17.

15 Felejthetetlen napokat töltöttünk Zürichben, a Presbiteri Világszövetség keleti ágának nagy-gyűlésén. Örömmel jelenthetem, hogy a világ kálvinizmus figyelme, rokonszenve és becsülése különös melegséggel fordult mi felénk. Az ülés szellemi vezetője, Curtis professzor úr nyomatékosan ismerte el, hogy ez a konferencia a magyar delegátusoktól vett a legtöbbet. Igehirdetésben, referádákban, előadásokban és hozzászólásokban mindenütt ott volt a magyar géniusz, mint Istennek drága eszköze, az ő nagy ügyének szolgálatában, amelyik igényeli és megnyeri az egyen jogosítványt idősebb és érdemesebb testvéreinek díszes társaságában. A dunamelléki egyházkerületünket rajtam kívül Forgács Gyula és Victor János képviselték, akiknek szolgálataiért, magam részéről köszönetet kívánok szavazni. örömmel vettem a hollandiai szigorú református egyház meghívását Utrechtbe, augusztus 18-án kezdődő országos zsinatára és szerencsémnek tartottam, hogy a holland-magyar bizottság figyelme és előzékenysége folytán azzal élhettem is. A holland szigorú református egyháznak meg van a maga történeti adottsága és ebből folyó viszonya az ottani népegyházhoz. Mindez csak történeti érdekességgel bír reánk nézve. Minket érdekel és tanít az a nagy gyakorlati tény, hogy ez az egyház a maga theologiai zárt egységében Isten országának milyen áldott munkása és a kálvinizmusnak milyen érdekes és tiszta tipusa. Ma a kontinensen az egyetlen kálvinista egyház, amelyik komolyan veszi a kálvini tiszta gyülekezet ideálját, ha nem is annyira az élet, mint inkább a tan tekintetében. Ez az az eleven és mély vallásos közössége a protestantizmusnak, amely az egyházi princípiumot a legteljesebben és leghatározottabban megvalósítja. Vannak nagy egyoldalúságai vagy túlzásai, de igaz az, hogy Charakter heisst missverstehen; viszont azok az eredmények, amelyeket fel tud mutatni, megérik a theologiai egyoldalúságokat. Ismételten üzeni nekünk ezen egyház azt, hogy a kálvinizmus a legnagyobb élet- és világformáló erő; azt, hogy a lelki-élet tengelye az egyház s a látható egyház a láthatatlannak nemcsak eszköze, hanem képe. Üzeni azt, hogy az egyházat csak belső erő tarhatja meg, végül, hogy a hitvallás az egyház vérkeringését tápláló szív. De int arra, hogy a mi magyar református egyházunknak megújítását a kovász módszerével és programmjával igyekezzünk keresztül vinni és óvakodjunk attól, hogy igen