Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

26 fcrunswicki magyar presb. lelkész majdnem egy éven át élt közöttünk, hangyaszorgalommal végezve terepfelvételi és anyaggyűjtési munkálatait. Most várjuk autopsiajuk alapján hozandó határozataikat és intézkedéseiket. De már most beszámolhatok arról, hogy dr. J. Gcod 750 dollárt küldött a kezeimhez — ami effective a Magyar Földhitelintézetnél helyeztetett el — azzal, hogy ez öszszeg terhére a dunamelléki egyházkerület belmissziói munkáját megszervezzük s kilátásba helyezte, hogy 5 éven át fogja folyósítani ezt a segélyt. Belmissziói bizottságunk e tárgyban megteszi hivatalos előterjesztést, én itt csak arra szorítkozom, hogy néhány elvi kijelentést tegyek. Egyházi életünk utolsó két évtizedében az összes spirituális kérdések közül a belmisszió problémája foglalkoztatta leginkább úgy az elméletírókat, mint a publicistákat és a közvéleményt. Nem csoda, ha ez a nem túlságosan egyszerű kérdés rendkívül bonyolulttá vált s mivel egy csomó hatalmi és kényelmi, tehát személyi kérdéssel szövődött össze, valóságos Eris-z-almája lett. Ha annyi gyakorlati' munkát végeztünk volna, mint amennyi elméleti vitát állottunk ki róla, ma már nem lenne belmisszió, mert az igazi belmisszió, mihelyt megvan, feleslegessé teszi önmagát. Pedig a kérdés elvi oldalában alig van a felfogások között különbség. Belmisszió alatt általánosságban értendő az egyháznak az a tevékenysége, amellyel önmagát egyesek és intézmények által hitvallása szellemében építi; különösen minden olyan tevékenység, ami a gyülekezeti kultuszon, vallásos nevelésen, külmisszíón és jogi, meg gazdasági tevékenységen kívül esik. Gyökere az egyetemes papság értelmében vett pásztorság és e pásztorságnak intézményekben való prolongálódása. Tehát az igazi belmisszió nem egyéb, mint megszervezett és teljesen kifejlesztett gyülekezeti élet a maga egyetemes rendszerében. Ideális gyülekezetben nincs belmisszió, mert felesleges. De ideális gyülekezeti élet nincs a földön, mert az egész emberi életet nem lehet a gyülekezetbe beletagolni épúgy, mint az Alpeseket a svájci faluk határaiba. Mivel vannak nagy gyülekezetközi képződmények, pl. tanuló ifjúság, katonaság, munkásság, amelyek egységes életet élnek; nagy társadalmi nyomorúságok, amelyek minden gyülekezetet egységesen érintenek: pauperismus, alkoholismus, leánykereskedelem, hitetlenség, tudatlanság, stb., kell, hogy legyen olyan gyülekezet-, sőt egyházközi tevékenység, amelyik ezt a munkát külön, collective egyetemes: városi nemzeti,