Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

az Ige méltóságával és erejével. Sohasem éreztem úgy, mint egyházlátogatási utaimon, mennyire szükséges volna egy új falusi igehirdetési typus megalkotása! Ha nem vigyázunk, igehirdetésünk is liturgismus lesz, pedig nekünk liturgiánk is csupa homiletikum kellene hogy legyen. Rendszeres canonica visitatiot tolnai egyházmegyénkben tartottam augusztus 25-től szeptember lö-ig s ez idő alatt minden egyházközséget sőt a nagyobb leányegyházközségeket is meglátogattam. Ide már előre megküldöttem a részletes kérdőíveket, amelyek az egyházközségek külső és belső életének minden vonatkozásait a részletekig kitudakolják és elénk tárják. Munkaközben jöttem rá, hogy ezeket az íveket még ki kell egészítenem. Személyi lappal, mely a lelkészek, tanítók életrajzi adatait, minősítését, közéleti és irodalmi munkásságának nevezetesebb adatait tárják fel s az egész kerületre kiterjesztve megadják a kerület összes hivatalosainak matriculáját. Fotográfiákkal, mely a templomot, iskolát, klenodiumokat, egyházi intézményeket ábrázolják s idő multán rendkívül becses történelmi emlékké válnak; végül egy külön és bizalmasan kezelendő kérdőívvel, mely a lelkész vagy tanító sáfárkcdásáról, egyéni charismairol számol be. Módját ^jtem, hogy e kérdéseket az esperes urakkal alaposan megbeszéljem. A tolnai egyházmegye általában véve megnyugtató képet mutatott. Az adminisztráció simán és biztosan folyik; az egyházmegyei elnökség intencióit megértik s vezéreikkel híven és bizalommal követik. A jelenlegi esperes szelid, de hathatós kormányzása alatt az egyházmegye lelkészi kara teljesen megüjult; majd minden parókhián, talán kettő kivételével, fiatal lelkész áll a munkáben. Díj levélharcok csak ritkán fordulnak elő s talán csak egykét helyen (Kajdacs, Kölesd) a nép szűkkeblűsége miatt, aminek az volt az oka, hogy annakidején a lelkipásztorok nem kaptak az adósegélyen, hanem megelégedtek a régi jó díjlevelekkel, amelyekben ilyen bölcs tételek voltak: „hal a papnak elegendő, rektornak a fele" (Gerjen). Az ilyen imaginarius arithmetika mellett sokkal inkább megvan a tisztes mód, mint az újonnan szerkesztett szövevényes konvenciók mellett. Az általános kérdésre: a nemzetiségi, felekezeti és a polgári, politikai hatóságokhoz való viszonyokra vonatkozólag mindenütt megnyugtató választ kaptam. Az istentiszteletekre vonatkozó kép a rendes: a hívek álta-