Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.
1922. október 21.
168 ség letételére nem kötelezték és hogy T. Kovács Jánost tanúként ki nem hallgatták: Egyik panasza sem alapos, mert egyrészt a panaszlók, az E. T. V. 71. §-a szerint költséget csak akkor tartoznak előlegezni, ha erre az elnökség a panaszlókat kötelezi, másrészt T. Kovács János tanúkénti kihallgatását panaszlott sem az előkészítő eljárás során, sem az egyházmegyei bíróság előtt megtartott tárgyaláson nem kérte és különben is az ezen tanú által bizonyítani kívánt ténykörülmények az ügy elbírálásánál fontossággal nem bírnak. Végül az a körülmény, hogy Szily István december 3—5-ig igazoltan távol volt az iskolától, nem erötleníti meg vallomását, minthogy nincs semmi adat arra, hogy panaszlott Leviczki Fülöp tanító fiát ezen napok egyikén utasította ki az iskolából. 31. A dunamelléki református egyházkerület bírósága, mint közigazgatási bíróság, Lutár Sándor turonyi lelkésznek, Horváth Zoltán bissei lelkész ellen, lelkészi helyettesítésből fclyóan igényelt illetmények és járandóságok iiánt 52—1920. évi augusztus hó 19-ik napján megtartott tárgyaláson 9—1920. jkvi sz. a. hozott közigazgatási ügyét Lutár Sándornak az ítélet kihirdetésekor bejelentett, írásban nem indokolt felebbezése folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A dunamelléki református egyházkerület bírósága, mint elsőbíróság ítéletét részben és aként megváltoztatja, hogy Horváth Zoltán bissei lelkészt a már megítélt négy fuvaron felül még további négy fuvar, egyenként 30 K, öszszesen 120 K díjának a megfizetésére is kötelezi. Egyebekben az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A fellebbezési bíróság nem tehette magáévá Horváth Zoltán azon álláspontját, hogy ő csak legfeljebb három hétre kélte Lutár Sándor helyettesítését s így a három hét után igénybevett fuvar díjait megtéríteni nem köteles és hogy a három hét eltelte után Lutár Sándornak lett volna kötelessége a helyettesítésre nézve, az esperesnek jelentést tenni. A fellebbezési bíróság álláspontja szerint ugyanis, ha a helyettesítés csak három hétre szólott, ezen idő elteltével nem a helyettesítést teljesítő Lutár Sándornak kötelessége volt a jelentéstétel, mivel ő a helyettesített Horváth