Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1922.

1922. október 21.

12 ezért mindig valami prófétai elem vegyül. Az a legprotestánsabb történetíró, aki a legigazságosabb s akinek ethikai mérővesszője a legmagasabb. Büszkén és hálásan köszöntsük őt! Új arcokat-nem üdvözlünk itt ez alkalommal, de igen régi munkatársaikat új tisztségben. Ezek közül az első helyen dr. Jalsoviczky Sándor úr Őméltóságát, akit a kecskeméti egyházmegye ültetett a gondnoki székbe. Programmbeszéde teljesen hü képét adja az ő nemes és értékes egyéniségének: széles látókörének, emelkedett szellemének, nagy tudásának és buzgó hitének. Szavaira a példaadás aranypecsétjét ütötte rá azzal, hogy százezer koronás alapítványt tett félig a theologia, félig a nagykőrösi tanítóképző számára. Régi szeretettel üdvözöljük őt, aki mindig új hálára ad alkalmat s kérjük Istent, sokáig táplálja lelke által az új gyertyatartóba tett régi lángot. Itt kell megragadnom az alkalmat, hogy kerületem osztatlan örömének adjak kifejezést Petri Pál Őméltóságának a protestáns ügyek államtitkárává történt legmagasabb kinevezése fölött. Nagy intelligenciája, hithűsége, eddigi szolgálata, puritán egyénisége mnden református emberben azt a meggyőződést kelti, hogy ilyen a nem látszatra dolgozó, keveset beszélő, tenni tudó protestáns kulturpolitikus. Mennyivel több okunk van az örömre nekünk, dunamellékieknek, kik őt, a Petri Elek fiát s a Török Pál unokáját, egészen a magunkénak vallhatjuk. Egyházunk anyai büszkeséggel tekint fiára s anyai szívvel bízik a fiú hűségében és hálájában! Amily örömmel tölt el a Petri Pál megérkezése, épen olyan nyugtalanságot okoz a másik, adminisztratív államtitkárnak: Dr. Imre Sándornak gyors szabadságolása. Reméljük, hogy rövid időre kell nélkülöznünk fontos őrhelyén ezt a kiváló férfiút, az egykori református tanárt, ma az ország egyik legjelesebb, legnemzetibb és legethikusabb kulturpolitikusát. Kitekintve jó szomszédaink, atyánkfiai portájára, két név köti le a figyelmünket. Meskó László ny. államtitkáré az egyik, akit ez év tavaszán választott meg a tiszai ág. hitv. evangelikus egyházkerület felügyelőjévé s pár hónap múlva annyi szép reménye rcmjain át kísért ki a temetőbe. íme, midőn áldásunk utolérné, már könnyeink is megérkeznek koporsójára. A másik név a Kis Istváné, akit a csonka dunáninneni egyházkerület választott püspökké. Köszöntsük őt szeretettel, megemlékezvén az