Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

169 vette, tehát a presbitérium felebbezése egyrészt elkésett, másrészt a képviselője által tudomásul vett ítélet ellen meg nem engedett. V. El kellett azonban fogadni s érdemben kellett elbírálni Szappanos Sándor és társa presbitereknek, mint érdekelt egyháztagoknak felebbezését. Ez a felebbezés azt vitatja, hogy az alsóbíróság által megállapított szabálytalanságok folyományaképen az igazgatóválasztást a bíróságnak meg kellett volna semmisíteni. Vitatja, hogy a választás szabálytalan volt, mivel a megválasztott dr. Garzó Bélára nézve a tanári kar nem hallgattatott meg s vitatja, hogy a presbitérium az igazgatót csakis az igazgatótanács jelöltjei közül választhatja meg. A bíróság a felebbezés egyik érvelését sem fogadhatta el helytállónak. Ez a bíróság is osztozik ugyan abban a felfogásban, hogy a választási eljárás rendjén történtek apróbb rendellenességek, de ezeket részben a tanári szék, részben az igazgatótanács követte el, a presbitériumban mindössze az eshetnék kifogás alá, hogy a presbiterek egy jó része előre állást foglalt egyik tanár mellett, magát előre megszövegezett indítvánnyal lekötötte ezen jelölt mellett , még mielőtt a tanári szék és igazgatótanács véleményét mérlegelte volna. Mivel azonban a tanári szék véleménynyilvánításánál, úgyszintén az igazgatótanács állásfoglalásánál felmerült egyébként is nem nagyjelentőségű rendetlenségek épen nem a megválasztott Garzó Béla érdekében követtettek el s minthogy az írásbeli indítványt benyújtó presbiterek is a rendtartás szerint véleményt mondó hatóságok állásfoglalásának megtörténte után adták be indítványukat, bizonyára annak hatása alatt, hogy a pusztán véleményezésre hivatott tanári szék és igazgatótanács a tanári karnak egyik, az igazgatói tisztre hivatott és erre az állásra évek óta emlegetett tagját egyes jelölésökkel a megválasztás lehetőségétől a rendtartás homályos rendelkezésének felhasználásával ki akarták zárni, a bíróság az egész választási aktust, mint lényegében a szabályoknak megfelelőt, elfogadhatónak és megállónak ismeri el annál is inkább, mert a felmerült kisebb rendellenességek nem voltak befolyással a választás eredményére. Nem áll meg a felebbezésnek az az állítása sem, hogy a választás szabálytalan volna, mivel dr. Garzó Bélára nézve a tanári szék nem hallgattatott meg. Hy utólagos meghallgattatást a presbitérium állásfoglalása után semminemű jogszabály nem ír elő, sőt az egyenesen szabályellenes lett volna. A tanári kar is, az igazgatótanács is megadta véleményét, a presbitérium pedig jogszerű hatáskörében járt el, midőn legjobb belátása szerint mérlegelte, hogy az alája rendelt erkölcsi hatóságok véleményét elfogadja-e, vagy sem. Az a felfogás, hogy a presbitérium kötve volna a választásnál az igazgatótanács ajánlatához,