Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

165 ítélt: Az egyházkerületi bíróság a kecskeméti ref. egyházmegyei bíróságnak 13 Bír./1917. sz. ítéletét megváltoztatja ; dr. Thúróczy Dízsőnét az E. T. V. TC. 34. §-ának 3. pontjába ütköző ftgyelmi vétség vádja és annak következményei alól fölmenti s az iratokat az egyházmegyei bíróság elnökségéhez leküldi az V. tc. 39. §-ának esetleges alkalmaztatása végett. A vizsgálattal fölmerült 95 K 75 f.-nek az egyházmegyei pénztárba 15 nap alatt, végrehajtás terhével való befizetésére a kiskunhalasi ref. egyházközség elnökségét kötelezi. Egyben a fegyelmi eljárást az E. T. V. tc. 42. §-ának a) pontja alapján az I. tc. 121. §-ába és az V. tc. 34. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt dr. Thúróczy Dezső presbiter, kiskunhalasi lakos ellen hivatalból elrendeli amiatt, hogy a panaszlottal 1907. aug. 11-én kötött házasságát egyliázilag csak az 1916. évi december 20-án, tehát nyolc év elteltével áldatta meg. Indokok: I. Az egyházkerületi bíróság elfogadja az egyházmegyei bíróság ítéletében megállapított tényállást az abból vont jogi következtetés nélkül. 1. Stepanek Ernőné és dr. Thúróczy Dezső tanúknak hit alatt tett vallomásával beigazoltnak vehető, hogy panaszlott dr. Thúróczy Dezsővel kötött házasságát csupán férjének makacs ellenszegülése folytán nem áldatta meg egyházilag közvetlenül a polgári kötést követőleg, hanem csak kilenc év elteltével és hogy panaszlott állandóan igyekezett férjét házasságuknak egyházi megáldatására reábírni. Minthogy a házasság megkötéséhez, illetve annak egyházi megáldatásához a házasulok együttes jelenléte és egybehangzó akaratkijelentése szükséges, panaszlott férjének beigazolt ellenszegülése folytán, panaszlott figyelmi vétséget képező mulasztást csak akkor követett volna el, ha a maga részéről is beleegyezett volna az egyházi áldás mellőzésébe. Minthogy azonban épen ellenkezőleg az nyert, bcigazolást, hogy panaszlott kellő igyekezettel és állandó rábeszéléssel tör eke dett férjét az egyházi házasság megkötésére rábírni, vallásos érzületbe és hithúségbe ütköző mulasztást annál kevésbbé lehetett megállapítani és annál inkább volt a fegyelmi vétség alól fölmentendő, mert panaszlott vallásos és egyházias műköelése felettes egyházi és tanügyi hatósága részéiől ismételten is méltányló elismerésben részesült. Panaszlottat azonban mulasztás terheli, hogy ezen családi ügyét fölöttes hatósága előtt titokban tartotta és ezzel azon gyanúnak tette ki magát, hogy az egyházi házasság megkötésének mellőzésébe panaszlott is beleegyezett ; ezt pedig a házastársak közt levő benső viszonynál fogva nem tekinthette a bíróság