Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

13 a legnagyobb rövidségre szorítkozom, de a mindnyájunk által érzett drágaság fokozott mértékben kiterjed a nyomdai viszonyokra is. A papir és a más nyomdai anyag ára annyira megdrágult s a munkásviszonyok annyira megrosszultak, hogy a takarékoskodás e téren is teljesen indokolt. Ezért jelentésem ez alkalommal rövidebb lesz, a bővebb kifejezést nélkülözi s inkább összefoglaló irányú lesz. Általánosságban jelentem, hogy úgy az Egyetemes Konventnek, mint az Egyházkerületi Közgyűlésnek a püspöki hivatalra utalt határozatai végrehajtattak s az azok folytán szükségessé vált intézkedések megtétettek. Elintézést nyertek a püspöki hivatalhoz küldött kormányrendeletek és miniszteri átiratok is, melyek során a következőkről van szerencsém jelentést tenni : 1. Az elrekvirált harangok ára fejében 450,908'40 K fizettetett az egyházkerület rendelkezésére. Folyó évi májusi közgyűlésünk erre vonatkozó '29. sz. határozatából kifolyólag, ez összeg a Magyar Földhitelintézetnél külön folyószámlára van elhelyezve és nyilvántartva a további indézkedésig. Egyes egyházak azóta is készséggel ajánlották fel a nekik járó összeget a kecskeméti Madas-árvaház és internátus javára. Más egyházak azonban a részükre esedékes összeg azonnali kiadását kérik egyházmegyei határozatokban is. Miután ez ügy jelen közgyűlésünk tanácskozási tárgyát képezi, e helyen csak a figyelmet akartam reá felhívni. A még meglevő harangok összeírása is elrendeltetett, de ezideig csak a vértesaljai egyházmegyéből jött kimutatás. Közgyűlésünk megbízása folytán kerületi elnökségünk ez ügyben eljárt s nemcsak felterjesztésben, hanem élőszóval is kérte úgy a válás- és közoktatásügyi, mint a honvédelmi kormányt, hogy egyetlen harangjainkat meghagyni s a különben is felzaklatott kedélyek további elkeseredését kímélni méltóztassék. Némi megnyugvásul szolgálhat erre vonatkozólag a hadügyminisztériumnak a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által küldött értesítése, hogy egyelőre a legkisebb harang minden toronyban megmarad. 2. A hadbavonult tanítók helyettesítéséről a vallás- és közoktatásügyi minisztérium intézkedni kívánt s több helyre küldött is kisegítő tanítót, de sok iskola még így is tanító nélkül maradt, ami nemcsak az iskoláztatásnak, hanem a közerkölcsiségnek is nagy kárára vált. Az esperesi jelentések kivétel nélkül panaszkodnak, hogy a rendes- és ismétlőiskolába járó növendékeknél az erkölcsi hanyatlás tapasztalható mindenütt. Úgy látszik, hogy a bajon most már csak a várva-várt béke segíthet, midőn azután az újra megnyíló iskolák s a visszatérő édesapák erkölcsnevelő és fegyelmező munkájukat újra megkezdhetik. A háborúba vonult tanítókat helyettesítő lelkészeknek a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr köszönetét fejezte ki s részükre tiszteletdíj megállapítását is kilátásba helyezte a volt kormány. A püspöki hivatal az erre vonatkozó adatokat fel is terjesztette, ezideig azonban e tárgyban intézkedés nem történt. 3. A tanügy körébe vágó kormányrendeletekről és intézkedé-