Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

.7 a legerősebb oszlop a mi jövőnkben a derék, munkás, takarékos, értelmes magyar nép, amely egyházunk zömét képezi. A magyar népnek egyik legértékesebb, eléggé meg nem becsülhető eleme ez. Azon kell iparkodnunk közvetve és közvetlenül, tanáccsal és közreműködéssel, hogy ez a nép gazdagodjék, gyarapodjék, szaporodjék s amellett megtartsa egyházias érzését. Ennek a népnek, mely a csatatereken is első sorban áll s mely elsősorban folytatja a gazdasági küzdelmet, ennek a népnek a szívéhez kell férkőzni. A mi egyházunknak ez talán könnyebb, mert a mi egyházunknak igazán demokratikus szervezete és egyházalkotmánya van. A mi egyházunkban megvan az egyetemes papság, ebben a világi elemnek a lelkészi elemmel egyenlő befolyása. A kapcsok tehát megvannak, csakhogy ezeket felhasználni, a közös érdekben fejleszteni kell, ez kötelességünk. Minekünk minden türelmetlenséggel, minden felekezeti szűkkeblűséggel, akár magunk között találjuk, akár kívül lássuk is, szembe kell szállnunk. Ez az egyik feladatunk. Szembe kell szállnunk a modern bál ványi mádással is, amelyet csak az nem lát, aki látni nem akar. Őzembe kell szállni a materialista és atheista irányzatokkal; nekünk nem szabad megengednünk, hogy a protestantizmus cégére alatt vonuljanak fel ezek, mert a szabadság nem jelent szabadosságot s azért, hogy mi senkit sem üldözünk lelkiismeretéért-; azért, hogy mi a szabad vizsgálódást nem akadályozzuk, ez nem azt jelenti, hogy dogmánk nincs, hogy nálunk minden szabad. Mi szívesen látunk minden támogatást, minden ajándékot, de trójai falovakra nincs szükségünk. Méltóztatnak látni ezekből, hogy ini két irány között a középúton vagyunk. Ezek a középirányoka legnehezebbek,a legkényesebbek és a legháládatlanabbak. De minekünk nem az a célunk, hogy hálái keressünk. Nekünk az lehet csak a célunk és hivatásunk, hogy lelkiismeretünk szerint bátran és híven szolgáljuk Isten országi ezen a földön. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Kerüljük az egyházban a pártpolitikát. Azt hiszem, hogy a dunamelléki kerület büszkén elmondhatja, hogy itt politikai meggyőződéséért senki sem üldöztetett. Ámde egyházunk érdeke megkívánja, hogy egy politikát mi is kövessünk és ez a nemzeti politika legyen, mely a magyar faj erősítésére, fennmaradására irányul. Különösen kell gondolnunk azon egyházainkra. melyek messze a határokon, mint határőrök, őrállomásokon állanak ; mert ezek hasonlíthatók a tengerből kiemelkedő szigethez, melyet a hullámok mosnak alá. Ezeket a szigetekel védelmezni hazafias kötelességünk, mert lx

j van bizonyítva, hogy minden felekezet között a mi felekezetünk tanúsított ily helyeken a legnagyobb ellenállást. Én azt hiszem, hogy mindnyájan átérezzük, hogy nekünk úgy kell szolgálnunk a haza érdekeit, hogy nem csak a múltban szerzett érdemeinknél fogva, nem csak a jelenben tanúsított hivatásunknál fogva, hanem azért is, mert a jövőben nemzeti szempontból nagy feladat vár reánk, soha törvényhozások és kormányok meg ne feledkezzenek arról, hogy a mi erőink hanyatlásba ne essenek, hogy az egyensúly továbbra is fennmaradjon, melyet nehezen bár. de eddig