Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. szeptember 22.

8 fenntartottunk és hogy a gyökeresen megváltozott gazdasági viszonyok között, is képesek legyünk nemcsak egyházi, de nemzeti hivatásunk teljesítésére is. Vannak ugyan a népnek ú. n. álbarátai. akik szívökön hordják a nép boldogulását, de nem akarnak kevesebbet, mint a néptől vallását elvenni. Elfelejtik a koszorús költő mondását : «A szegénynek drága kincs a hit. Tűrni és remélni megtanít*. Mikor volt olyan idő, mikor annyit kellett tűrni, mint most és mikor volt olyan ido, mikor annyira szükség lett volna, hogy reménykedjünk, hogy egy jobb jövőben megmaradjon a hitünk, mint most. Ha tekintem a vértengert, ha tekintem a könnyek tengerét, amely előttünk van, akkor nekem a Jézus Krisztus Golgotája jut eszembe. Jézu> Krisztus feláldozta magát mindnyájunkért: azok a milliók, akik elestek a csatatéren, azok is embertársaikért, hazájukért áldozták fel magukat. Ámde a Nagypéntek után következik a feltámadás, a reménység ünnepe. A mindenható Isten, aki megengedte, hogy ilyen kemény megpróbáltatás érjen bennünket, elég erős, elég hatalmas arra. hogy lecsendesítse a felkorbácsolt hullámokat. A mindenható Isten elég erős, elég hatalmas arra is, hogy megcselekedje, hogy a békéből, a mindnyájunk által várva-várt igazságos békéből áldás, virágzás ós emelkedés fakadjon és hogy virágozzék és emelkedjék szentegyházunk egy szabad, egy boldog Magyarország ölén időtlen időkig. A közgyűlés nagy érdeklődéssel és élénk tetszésnyilvánítássá hallgatta végig a gazdag tartalmú és nemes hévvel elmondott megnyitó beszédet, mely egyházi életünk küzdelmes és dicsőséges múltját, oly találó színekkel ecsetelte s elibénk tárva a jelenlegi rendkívüli viszonyoknak egyházi életünkre gyakorolt káros, sok tekintetben aggodalmat keltő hatását, biztos irányítással mutatott reá a jövő nagy és nehéz feladataira. Egyben elrendelte a közgyűlés a megnyitó beszédnek egész terjedelmében leendő jegyzőkönyvbe vételét. 5. Püspök úr a következő, nyomtatásban megjeleni és a közgyűlési tagok közt kiosztott évi jelentést, terjeszti a közgyűlés elé : «Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldéi a nyárfa, de a negyedik háborús nyár sárguló levelei már egyre sűrűbben peregnek a lábunk elé. És míg mi idehaza a mindennapi élet gondjai alatt roskadozunk : a pokol minden szenvedései gyötrik, de hála Istennek, hiába gyötrik hős fiainkat. Képzeletünk ott révedez a távol északon, keleten, délen és nyugaton, ahol mindenütt nagy lendülettel hatolnak előre, vagy ércfalként állnak hőseink, akiknek ezer nélkülözés, fájdalom és rémület között is érintetlenül kemény energiája magasra szökő lelkesedéssel küzd csaknem az egész világgal. A mi hős katonáink a felfokozott borzalom elé hősi kitartást szegeznek, mi pedig