Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. május 9.

9[ 8. Főgondnok úr a következő beszédet intézi a közgyűléshez : «Főtiszteletű Közgyűlés!; A háború elején az a benyomásunk volt, mintha ezen világra szóló idők hatása alatt az emberek vallásosabbakká váltak volna, Láttuk, hogy templomaink megteltek. Fájdalom, ez a jelenség nem egyenes arányban, de megfordított arányban nőtt a háború folyamán. Olyan jelenségeket látunk, talán a háború hosszú tartama miatt, talán a sok szenvedés, megpróbáltatás, nélkülözés folytán, mintha az erkölcsök sok helyt meglazultak, elvadultak volna, különösen fájdalmasan lehet konstatálni ezt nem egy helyt a fiatalságon. De ezen csudálkozni nem lehet. A fiatalok, kivált a falvakon, magukra maradtak. Az atya messze földön harcol, ha el nem pusztult, vagy nem hadifogoly. Az anya magára maradva, kisebb gyermekeivel elfoglalva-, kemény munkára kényszerítve, nem foglalkózhatik nagyobb gyermekeivel és így olyan tüneteket látunk e téren, melyek komoly aggodalmat ébresztenek. Lelkészeink, kiket a legjobb akarat vezet s akik kétszeres munkát végeznek a nehéz időben: tanúskodnak arról, hogy az egyházi fegyelem sem emelkedett, hanem inkább csökkent. Nagy feladat fog várni ránk a háború után, hogy a romokat eltávolítsuk. Ebben a munkában és feladatban nagyon sokat várunk lelkészeinktől és világi tisztviselőinktől is. De száz és száz más feladat is vár reánk. Ott vannak az emberszeretet nagv munkái : hadi gondozás, hadi rokkantak, hadi özvegyek és árvák dolgai. Alig részletezhető a reánk váró nagy munka. Emellett mindnyájan észleljük, hogy egy új bálványimádásforma támadt. Mintha a pénz és kincs bálványa körül pogányok támadnának. A kapzsiság orgiákat ül, helyenként oly emberek is, kik a háború előtt még jó emberek voltak, megtántorodtak. Másfelől látjuk azt, hogy a mi híveink nyájait is a hitetlenség áramlatai környékezik. Ha nviltan lép fel a hitetlenség, kevésbbé veszedelmes az, de ha álarcban lép fel hamis jelszavakkal, olyan, mint a hamis próféták: farkasok, melyek báránybőrbe vannak bújva. Nagyon kell vigyázni, mert így a jóhiszemű pásztorokat megtéveszti. Ami már most különösen az utóbbi irányzatot illeti, ezzel küzdeni egv egyház kevés. Ezzel szemben párhuzamosan kellene küzdeni az összes egyházaknak. S miután mindannyian egy ilyen élet-halálküzdelem előtt állunk, ennélfogva jogos a követelés, hogy egymás között fegyverszünetet tartsunk és együtt küzdjünk a közös ellenség ellen. De még tart a háború is, reméljük rövid ideig és bízunk benne, hogy győzelmes vége lesz. Mikor ide jöttem, láttam egy kirakatban kitéve egy címert : vértes katona jobbjában kardot tart. baljában pedig három búzakalászt. Jellemzi ez a mi küzdelmünket : jobb karunkkal harcolni, bal karunkkal termelni kell. A címer felett aztán festve volt egy kisütő nap, mely jellemezni akarja, hogy ha olyan vitézül harcolunk, mint eddig, ha itthon úgy termelünk, mint eddig, kitartással és el nem csüggedve, akkor számíthatunk arra, hogy a győzelem napja reánk is felragyog. Nekünk a lövészárokban levő ka-