Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1916-1920.

1917. május 9.

10[ tonáinkat nem kell buzdítani, mert bennük feltámadt a régi magyar vitézség s e szerint harcolnak. Itthon, valljuk be, a termelés körül nagyon sok nehézséggel, bajjal, visszássággal találkozunk. De bármennyi legyen a baj, viszásság és keserűség, nekünk ezért elcsüggedni, népünket elkeseredni hagyni nem szabad. Nem elég azonban a gazdasági termelést biztosítani, hanem mindnyájunknak össze is kell húzni magunkat. Apáinknak nemcsak mély vallásosságára, hanem régi egyszerűségére, régi igénytelenségere és régi takarékosságára is vissza kell térnünk. Ha visszagondolok, hogy félszázad előtt hogyan éltünk, hogyan voltunk mi nevelve és miként neveltetnek ma a fiatalok, akkor ég és föld a különbség. Mikor gazdasági termelésről szólunk, nem hallgathatom el, hogy épen most, a napokban fog kibocsájtatni a hatodik hadikölcsön. Nemcsak katonai, nemcsak gazdasági, hanem hitelháborút is viselünk, mert tudjuk, hogy micsoda gazdag népekkel állunk szemben. Ha most a lelkész urak és világi képviselők hazamennek, arra kérjük őket, ami tévhit és elfogultság a hadikölcsön körül fennforog, iparkodjanak azt eloszlatni és odahatni, hogy nemcsak a nagyok, hanem a kicsinyek is nyissák meg a ládafiát. Igaz, hogy azt tartják, hogy a küzdelem már csak rövid ideig tart, de az is közös vélemény, hogy ezen rövid idő alatt hatalmas erőfeszítésre van szükség. A mai közgyűlés egyik legfontosabb tárgya lesz az október 22-ere egybehívott zsinat előkészítése. Hogy a választás minő módozat szerint ejtessék meg, e fölött az egyházkerület bölcsesége fog határozni. Én és a főtiszteletű Püspök úr a zsinat megtartását ez alkalommal nem kívántuk, mert szerintünk ezen világrengető idők nnn alkalmasak törvényhozási munkára. A konvent azonban máskép határozott és mi e határozat előtt meghajlunk. A zsinat működését illetőleg két kívánságot óhajtok jelezni. Nehéz küzdelmek árán elmentünk bizonyos centralizációig, de azt tartjuk, hogy a zsinat működése csak akkor lesz helyes, ha most már megállunk s az egyház adminisztrációjának súlypontja továbbra is az egyházkerületen marad. Ez felel meg egyházunk szervezetének és a gyakorlati élet követelményeinek is. Másik óhajom a következő volna : unos-untalan tapasztaljuk, hogy egyházi törvényeink a gondolkozásba és a lélekbe ma sem mentek még egészen át. Pedig valamint az élelemnek át kell a vérbe menni, úgy a törvényeknek is át kell menni azok gondolkozásába, akiknek szólnak. Ezért javítsunk ott, ahol kell, de így egész új törvényt alkotni elhibázott dolog volna. Visszatérve a főtiszteletű és méltóságos Püspök úr felszólalására, ki kell egészítenem azt még azzal, hogy előttünk a közel jövőben még lebeg egy cél. hogy lelkészeink, tanítóink leányairól és a leányárvákról is gondoskodjunk. Óhajunk, hogy Kecskeméten létesítsük ezen intézményt. E kívánság annál indokoltabb, mert tudjuk, hogy mit jelent városban leányt nevelni, ahol internátus nincs. Annyi nehézség volt. hogy nem lehet a tervezett intézetet ezen szeptemberben megnyitni, az igazgatótanács — melynek érdemes ügyvezető elnöke Győrffv