Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. május 5.

10 1915 május 5-én. — 1. "2. 3. 4. gukhoz a híveket. Különösen ki kell emelnem a dunamelléki kerület kezdeményezését, mely sebesült és beteg katonáinknak az ország határán túl való felkeresését is javaslatba hozta s a mely a konventi elnökség részéről méltányos megítélésre és áldozatkész támogatásra talált. Egyházkerületeink versenyeznek egymással a sebesültek, betegek és vigaszra szorulók gondozásában. x\ cura pastoralisnak sok módja és sok neme képzelhető, de egyik sem szebb és egyik sem áldásosabb. mint a melyet hadi cura pastoralisnak joggal nevezhetünk. Mert az oly pillanatban, a mikor minden bizonytalannak látszik a gyarló ember előtt, a mit bizonyosnak tartott, akkor fordítja Isten felé az emberek révedező szemeit. Akkor tanítja őket a zsoltárral, hogy a keresztet, melyet 0 mért reánk, könnyen hordozzuk. Az egyházak jövőjét a békében az határozza meg. hogy miként tudták a háborúban nemes hivatásukat felfogni és teljesíteni. A hadviselés egyházunkra is új helyzetet fog teremteni. Visszatérnek a patriarkhális szokások és a puritán erkölcsök. Ezek segélyével kell és lehet a háború-okozta sebeket kihevernünk. Ellenségeink sikereink láttára megfogynak és lecsendesednek: híveink pedig bátrabbak és erősebbek lesznek a hitvalló munkában. A köztünk és híveink közt a hadjárat alatt létesült kötelékeket a háború után sem szabad lazítani engednünk. Ellenkezőleg, azokat erősíteni, állandókká és örökösökké tenni lesz feladata egyházi életünknek a békében; és akkor oly megújhodásnak, oly újjászületésnek nézünk elébe, a mely egyházunkat és annak jövőjét megdönthetetlen bástyákkal veszi körül. De lelkészeink és tanítóink ne csak a lelkiekre gondoljanak, hanem gondoljanak népünk anyagi bajaival is. Minekünk egyszerre két hadjáratot kell folytatnunk. Csak az egyik az, a mely a csatamezőn folyik, a másik hadjárat gazdasági úton vezettetik ellenünk és kiéheztetésünkre, valamint szövetségeseink kiéheztetésére irányul. Hogy győzelmünket biztosítsuk, ne-