Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. május 5.

1915 május 5-é>i. — 5. 11 künk mind a két hadjáratban egyaránt diadalmaskodnunk kell. Ez utóbbi győzelmet kivívni az ítthonmaradottak feladata. Ezen gazdasági év termelésének, a hadseregeink és a népesség élelmezésének kérdése elementáris erővel tolul előtérbe. Ez utóbbi feladat megoldása csak úgy remélhető, ha egyfelől a szervezkedést a tökély legmagasabb fokáig visszük, úgy hogy minden egyes közeg és tényező hivatását úgy teljesítse, mint azt minden kerék az órában teszi, másfelől egy nagy és általunk, fájdalom meg nem szokott önfegyelmezésre van szükség. Minden egyes ember többet kell, hogy dolgozzék, minden egyes ember kevesebbet kell hogy élvezzen. Az első. a szervezkedés, inkább állami feladat, a másik, az önfegyelmezés, elsősorban a társadalomé. De mind a kettőben sokat várunk és sokat remélünk lelkészeink és tanítóink hazafias közreműködésétől, kik fenkölt hivatásuknál fogva népünk nagy rétegeihez legközelebb állanak és az állami és társadalmi munka irányításában legtöbbet segíthetnek ott. a hol a segélyre legnagyobb szükség van. Mi mind a két feladatot, úgy a katonait, valamint a gazdaságit, diadalmasan akarjuk megvívni. A mi talán hiányzik erőnkben, azt egyetértéssel és kitartással akarjuk kipótolni. Imádkozunk a békéért, de nem olyan békééit, a mely a sírboltok csendjére emlékeztet, a mely minket megalázzon, nem is olyan békéért, a mely újabb háborúknak legyen csirája, hanem olyan békéért, mely beláthatatlan időkre megalapozza a nemzet biztonságát. hogy abból a tengernyi áldozatból, a melyet meghoztunk vérben és vagyonban, dicsőség és áldás fakadjon a hazának! Egyházkei ületi közgyűlésünk Főgondnok úrnak a hazafias lelkesedéstől s hazánk és református egyházunk iránti buzgó szeretetétől áthatott megnyitó beszédét, mely egyházkerületünk összes híveinek a még mindig dúló, de a győzelem édes reményével biztató véres