Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. május 5.

Í9Í5 május 5-én. — 5. 9 szolgáltatja. A magyar földmívelőosztály egyházunknak is elismerten legértékesebb és legáldozatkészebb elemét képezi. Időtlen idők tanúskodnak arról, hogy szegény népünk erejét mennyire meghaladó áldozatot hajlandó hozni, csakhogy templomát, iskoláját megtarthassa. Ez az önmegtagadás, ez az önfeláldozás nyilatkozott meg egy és más alakban a harcztereken is vitéz katonáinkban és megnyilatkozott az otthon maradottak szívet megható adakozásában is. Nemcsak minden szülő, hanem minden egyház és minden iskola is büszke lehet, a mely ily nemzedéket nevelt. Az állam és a társadalom pedig láthatják, hogy az egyházak és iskolák támogatására fordított összegek a viíág erkölcsi rendjében busásan meghozzák kamataikat, mert intézményeink az állam alapköveit erősítik és fenmaradásának feltételeit biztosítják. Ezen nagy időkben, melyekhez foghatókat a történet nem ismer és a melyeknek átküzdése a mi nemzedékünknek jutott osztályrészéül, mi egyénileg is nagy átalakuláson mentünk keresztül. Hol van az a család, a mely aggódás és szomorúság nélkül való lenne, hol van az a család, a mely fölött ne sokasodtak volna meg az élet terhei és gondjai. De ha ezek mind állanak. áll az is. hogy nincs senki, a kit a haza iránt érzett lelkesedés, győzelmeink dicsősége át ne hasson és a ki ne nézne hittel és reménységgel a jövő elé. Ezek a hullámzó érzések mély nyomokat hagynak leikeinkben is. Mások vagyunk, mint a kik voltunk. Látunk ugyan gonoszokat, a kik még gonoszabbak lettek, mert oly szívtelen kapzsiságot kellett megérnünk, melyre a törvényhozás méltó büntetést szabni elfelejtett. De látjuk másfelől azt is, hogy megtelnek templomaink; közönyösek és hitellenek megtalálják az Istent, a kit eddig nem kerestek. Látjuk azt, hogv a jó emberek még jobbak, még nemeslelkűebbek lettek. Közelebb jöttünk az Éghez. Egyházaink az emberszeretet jegyében újabb kötelékekkel kapcsolták ma-