Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 47 lakozék mi közöttünk és mi láttuk az Ó dicsőségét, úgy mint az Atya egyetlen egy szülöttének dicsőségét, ki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Azért, a ki valóban hiszi, hogy az emberi léleknek az üdv és boldogság utáni vágya, megvalósítható, az hívő bizonysággal tekintsen a Krisztusra és Ö benne feltalálja azt, a mit keres, mert rajta kívül nincs más üdvösség sem a földön, sem az égben. Óh bizony Keresztyén Híveim az élet megpróbáltatásai és szenvedései között, a létért való küzdelemnek különösen ezekben a véres napjaiban, midőn elménknek minden gondolatát, szívünknek minden érzését a megélhetés gondja a szeretteink életéért való aggódás vagy elvérzett kedveseink halála feletti fájdalom foglalja le; boldogító és megnyugtató érzés tudni azt, hogy a mi Megváltónk él, hogy Ó ma is a régi szeretettel és könyörülettel tekint reánk, a kinél nem pusztán csak egy barátságos tekintettel vagy semmitmondó szávakkal találkozunk, hanem szavaiból kegyelem és igazság árad szét, a midőn kezei kiterjesztve azt mondja: »jőjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugtatlak titeket.« Hirdetem tehát, hogy egyedül Ő az, a ki a sóvárgó lelket kielégíti, a bánat terhe alatt roskadozókat felemeli, a szenvedőket megvigasztalja életadó beszédével, szeretetének melegével, csodatevő erejével. Azért ha lelkünk a létért való küzdelemben, a mindennapi kenyérért való harczban valami magasabb lelki táplálék után sóvárog; vegyük kezünkbe az evangéliumot, a mely Jézus életéről szól, hívő lélekkel olvassuk, a mit az evangélium a Magváltóról ír, figyelmesen vizsgáljuk meg azokat az embereket, a kikkel Jézus érintkezett, — bizonyosan feltaláljuk azok között magunkat is és érezni fogjuk, hogy ott van az ő közelében a békességnek és kegyelemnek pitvara. És ezután, mikor az Idvezítő mihozzánk is közeleg s a bizalomnak és szeretetnek hangián szól hozzánk, akkor érezni fogjuk, hogy bizony örök életnek beszéde vagyon Ö nála és bátorítást nyerünk mi is az ő szavaiból: »irne én veletek vagyok mind e világ)iak végéig«. »Kész vagyok hirdetni nektek az evangéliumot,« mely midőn arra tanít, hogy szemeinket az égre függesszük és minden földi dolog felett az Örökkévalót keressük, akkor egyszersmind arra is buzdít, hogy szeressük ezt a földi