Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

46 Emléklapok. A vallásos léleknek Isten jelenti ki magát a gyenge fűszálban, mely a benne rejlő életerőnél fogva a tavaszi nap első sugarára a földből kikel, szintúgy mint az óczeán háborgó hullámaiban, vagy az alpesi tájképek nagyszerű összhangjában. Isten szól az emberhez nemcsak a viharban és mennydörgésben, hanem az aranykalászokat ringató szellőben is. Feltaláljuk őt a sírdomb egyszerű fejfájánál, mely a földi élet törékenységét és a szeretet által tolmácsolt önfeláldozás isteni nagyságát hirdeti, szintúgy mint a templomban, melynek ívezetei és oszlopai csodálatra méltó symphoniában ismétlik a letűnt nemzedékek kegyes buzgóságát. A ki a Láthatatlant látni és az Örökkévalót érezni tudja, az megtalálja Öt a madár reggeli dalában szintúgy, mint a haldokló imájában, mert ott van Ő mindenütt, a hol élet, a hol szeretet, a hol nemesebb szenvedelmek, vágyak és remények vannak. És az Örökkévaló, ez a mindenütt jelenvaló és mindenható Isten nekünk szerető édes Atyánk, a ki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy senki, a ki 0 benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezt hirdeti nekünk az evangélium és erre tanít a Krisztus példája, a ki ingadozás nélkül közeledett az ő mennyei Atyjához elmélkedés, ima és a szeretet gyakorlása által és mindenütt megtalálta Ot a mező liliomában szintúgy, mint a szegény özvegynek fillérében, melyet az a szegények perselyébe vetett; az emberi szív tisztaságában szintúgy, mint a földbe hintett magban, melynek el kell rothadnia, hogy gyümölcsöt teremjen; Galilea virányos mezein szintúgy, mint a golgothai kereszten, melyen lelkét az ő mennyei Atyjának kezeibe ajánlotta. Közeledjünk azért az evangélium által mi is a Krisztushoz, a ki lett nekünk Istentől bölcsesség, igazság, szentség és váltság ! Nekünk, evangéliumi hívőknek. Keresztyén Híveim, teljes bizonyossággal kell vallanunk, hogy mindaz, a mi lelkünk boldogságára és üdvösségére tartozik, mindaz a Krisztusban nyilvánvaló lett, mert Ö azért jött, hogy megtartsa azt, a mi elveszett. A mikor tehát mi a Krisztussal életközösségbe lépünk, akkor az Isten közelébe jutunk, a kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy az ige testté lön és