Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

Emléklapok. 535 minden hívőnek üdvőzítése. Kiemelni az embert a bűn fertőjéből és felemelni arra az ideális magaslatra, melyen többé nem a bűnös szenvedélyek vezetik akaratát, hanem Istennek ereje, a Szentlélek. Azért vallom és hirdetem, hogy a Krisztus evangéliuma az Isten véghetetlen kegyelméről és szeretetéről szóló örömhír, a ki nem akarja, hogy egy is elvesszen azok közül, kik az Isten képmását hordják magukban. Hirdetem, hogy a Krisztus evangéliuma az Isten országára vonatkozó örvendetes izenet, a mely mi bennünk van és minden földi dolgot megszentel, a valódi igazságosságról, Istennek lélekben és igazságban való imádásáról szóló örömhír, mely boldogító hatású minden emberre és minden korra. Hirdetem, »hogy az Isten lélek és a kik Öt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják«. Köztudomású dolog, hogy ez igazság ellen, mint a tengerből kiemelkedő kőszikla ellen a felbőszült hullámok, úgy törnek a különböző emberi theóriák, melyek tagadják az Isten létét, az ő személyességét, mindenhatóságát, mindenütt jelenvalóságát. Ez az anyagelvúség azonban, mely az Isten létének tagadásában csúcsosodik ki, a gyarló embert mindenestől fogva a determinizmus vaskarjai közé dobja és midőn tagadja az Istent, az emberben lakozó halhatatlan lelket, az állati élet színvonalára sülyeszti és megfosztja az erkölcsi szabadság minden attribútumától. Ha nincs Isten, ha nincs isteni világkormányzás, akkor az ember nem egyéb, mint a vak és érzéketlen anyagnak játékszere, melyet az idő szele hajszol ide és tova. Xekünk azonban, Keresztyén Híveim az evangélium alapján hinnünk és hirdetnünk kell, hogy mindenütt, a hol a lélek égi szárnyalásra indíttatik, a hol a világosságnak egy sugara a sötétséget eloszlatja, a hol egy szívet az önzetlen szeretet megszentel, a hol az önfeláldozó lélek felülemelkedik a világ önzésén, ott mindenütt az Isten munkálkodik és jelenti ki magát. És ha reánk nézve Isten nem üres szó, nem pusztán egy metafizikai formula, akkor lehetetlen nem éreznünk azt a kötelezettséget, hogy minden dologban Istent keressük és őt mindenütt felismerjük. Minél inkább nemesedik és fejlődik a vallásos élet, annál inkább éreznie kell az embernek, hogy az Örökkévalóval mindenütt viszonyban van, mert az Örökkévaló mindenütt van.