Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

17 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. «A földön is harag, Az égen is harag, Piros fűszálak és Piros napsugarak.* Utolsó püspöki jelentésednek a költő e szavai voltak textusa. Ránk nézve még most is «a löldön is harag, az égen is harag; piros fűszálak és piros napsugarak*; de Te már megérkezél az örök békesség hónába. Örülj a színről-színre való látásán Annak, a kiben hittél és a kinek szolgáltál ! Amen. Imádság. Mi Atyánk. Áldás. Az egyházi beszéd és áldás után dr. Beöthy Zsolt egyetemi tanár a Tudományos Akadémia és a KisfaludyTársaság nevében az Urasztala mellett a következő beszédet mondta: «Baksay nemcsak az egyház halottja. Koporsóján a szent könyv mellett egy hervadhatatlan koszorú is nyugszik. Ez a koszorú megilleti a magyar nyelvnek egyik legnagyobb mesterét, a ki eddig egyedül volt képes elénk ragyogtatni a hellén nép világát a mi magyar nyelvünkön. De nemcsak Hómért tolmácsolta ez az élettől lüktető, gazdag nyelv, hanem magát a magyar néplelket is. Ennek a né a legnagyszerűbb tragédiáját ő írta meg a «Patak uaiiya»ban. Keresetlen, de annál erősebb páthószában népünknek a bibliától áthatott lelke szól és sajátos, eredeti felfogása, eszejárása, hangja, nyájasságának kötődése és érzésének, gondolkodásának komolysága a szeretetnek lobogó tüzénél olvad egygyé. Még szerkezetének sajátossága, előadásmódjának eredetisége is a néplélek forrására mutat, mely együtt szereti adni jó kedvét, bölcsességét. Mikor szorongva és remélve a távol harczmező felé tekintünk, hol ez a lélek csudákat mivel, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság koszorúit büszke fájdalommal teszem le e lélek leghűbb vezérének és tolmácsának ravatalára, a ki e lélek ereje fog maradni további küzdelmeinkben is. Te pedig boldogult társunk, boldogan mehetsz és boldogan mégy utolsó útadra. Boldogan, mert végső pillánA Dunamell. ref. e. ker. jegyzökönyve' 26