Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

16 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. ként kihullott a toll és az Odyssea csak töredékül maradt. Néhány ének, egy pár tört szakasz. Lesz-e, a ki folytassa és bevégezze? Homérosz régi kobzának mesterdalát átmeri-e még valaki vinni a magyar czimbalom húrjaira úgy, hogy az epikus fenség és égig érő nagyság semmit ne veszítsen a lüktető rhythmus alatt ?! + Csak úgy, egyetlen szárnylebbentéssel is érintve Baksaij életét és egyéniségét, hát nem méltó-e, nem jogosult-e, hogy azzal kezdtem, hogy nem gyászra, nem halotti sirámra hívlak benneteket, hanem a Grádicsok énekének szavaival arra, hogy «Áldjátok az Urat!» A felelet pedig arról az ajakról, a mely a főpapi áldást annyiszor mondotta el: «Az Úr áldjon meg tégedet a Sionról!» oldjuk az Urat Baksay Sándornak nyugodt, hosszú, nemes, munkás életéért. Áldjuk azért az áldásért, a kivel 57 éven át gazdagította Baksay család-életét az Isten; azért a hűséges élettársért, a kiről mintegy átszellemülten vallotta, hogy «57 év alatt még csak egyetlen felhő sem volt az egünkön»> s a kiről, mikor ezelőtt félévvel tőle elvétetett, a gyászlapon ezt jelentette, a maga hitével és költészetével: «Edes lelke, áldott szíve színről-színre látja Azt, a kiben hitt s most szent színe látásának örül». Elköltözött drága lélek, Te pedig örülj a viszontlátásnak ! Áldjuk az Urat az örökkévalóság bizonyosságáért! Mert ha ott is áll már közötted és közöttünk a nagy némaság és a nagy kárpit, ott van a hit is, a mely ketté hasítja ezt a kárpitot; a hit, a mely birja a láthatatlanokat; a hit, mely e bujdosás földjét összeköti az örök hazával, a hol a mennyei Atya házának hajlékait a mi Urunk, a Jézus készítette el azoknak, a kik az övéi és a hol már Te is vársz reánk! És áldjuk az Urat azért a békességért, azért az álomért, a melyet az Isten az ő szerelmeseinek enged!