Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

14 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. «Tisztán és buzgón hirdetni Krisztust és az ő evangéliumát kathedráinkban és életünkben; azonkívül népiskoláinknak két felső osztályában, a konfirmáczióra való alapos előkészítésben, mindenekfelett pedig az ismétlő iskolásoknak magunk körül gyűjtésben! Próbáljuk meg ezt! Ez lesz az igazi kürtölés, ez a mi igazi magunk metélése. A többi az Isten dolga és ő megteszi a magáét!» — ez a felelete a felekezeti türelmetlenkedésre és figyelmeztet, hogy mi nem Baal-papok vagyunk, a kiknek kürtöléssel és a magunk véresre való metélésével kell kierőszakolnunk a mi Istenünk segítségét, hanem Ilyés könyörgésével, Ilyés áldozatával és Ilyés munkásságával! Nem volt-e érdemes ezért a grádicsokon feljőni, meghallani a szót még egyszer az immár bezárult ajkakról, hogy ezt véssék be lelkünkbe, ezt hagyja ránk örökségül ? ! * És a milyen nemes prédikátornak és episkopusnak, épen olyan fenségesen egyszerű és természetesen pompázó írónak is. Azon a «Gyalogösvény»-en, a melyet «Szederindák» futnak körül — a mint ő maga meséli — a míg végig járja és végig prédikálja az egész Baranyát, egész kötetekre menő anyagot szed össze. Nézi az ormánysági magyart azokban a szép, tiszta templomokban, melyeknek fehérbe öltözött sokasága megkettőzteti a kívülről áramló világosságot; megfigyeli és látja úgy, a milyennek rajta kívül alig látta más és a mikor benyomásai már művészi alakot öltöttek lelkében, akkor megfesti a magyar néplélek felséges rajzát. És ha valaha bekövetkeznék, hogy már egyetlen ormánysági, vagy egyetlen kiskunsági magyar sem maradna még csak hírmondónak sem, a Baksay írásaiból rekonstruálni lehetne azt a gömbölyűfejű, szemöldökös, mélytekintetű, barna-piros, tisztes, keresetlen modorú, komoly magyart, a melyiknek a komolyságát azonban megmegenyhíti egy-egy tréfa és megaranyozza, csillámlóvá teszi a világ legdrágább nedűje: a humor. A «szüle», meg a «banya» rembrandti ecsettel vannak megfestve; a «Pusztai találkozás» Dombayja pedig az igazi kálvinista pap meg-