Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

9 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. vallásos tapasztalatról tesz tanúbizonyságot; arról, a mit már megért és átélt az Úrnak közelében. «Az én szomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata» — vallja az első zarándok-ének. (120. zsolt.) "Felemelém az én szemeimet a hegyekre, a honnét jőne nékem segítségem!* — zengi a második (121. zsolt.) s antiphoniaként feleli rá a harmadik: «Örvendezek, mikor azt mondják : menjünk fel az Úr házába* (122. zsolt.), mert «Te hozzád emelem az én szemeimet*. (123. zsolt.) Bizony «ha az Úr nem volt volna mi mellettünk, mikor az emberek ellenünk támadnának* — szólal meg a múltra való visszaemlékezés— «akkor minket elevenen elnyeltek volna* (124. zsolt.); de «a kik bíznak az Úrban hasonlatosak lésznek a Sión hegyéhez, mely meg nem mozdul* biztat a jelen (125. zsolt.) és a bizodalom csak annál erősebb lehet, mert hiszen egy már minden reményét vesztett népet is hatalmas volt az Isten újra nemzetté tenni, «mikor az Úr visszahozná a Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint a kik álmodnak!* (126. zsolt.) Oh «ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak, a kik azt építik* (127. zsolt.), «boldog csak az az ember, a ki féli ezt az Urat s a ki az Ő utaiban jár* (128. zsolt.). Hányszor megnyomorgattak, de «az Úr elszakgatta a gonoszok kötelékét* (129. zsolt.) és a mikor a mélységből, de profundis kiált és a lelke figyelmctesebben várja az Urat, hogy nem. mint a vigyázók a reggelt (130. zsolt.), kinek juthatna eszébe Azzal szemben, a kinél vagyon a kegyelmesség és a szabadulás, felfuvalkodni és magát önmaga felett való dolgokkal hánytorgatni (131. zsolt.)? Itt egyedül csak az atyáknak tett ígéretekre lehet támaszkodni. Ezeket kell a fiaknak az atyák Istene elé tárni, hogy ezeket miként tartotta meg, mert hív és igaz az Isten, hogy azokat rajtunk is beteljesíti. (132. zsolt.) Egy akaratban, egy engedelmességben, egy áhítatban forrjon azért össze valamennyiünk lelke s egy zsolozsmában zengjük: «Mely gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakások!* (133. zsolt.) és -együtt «emeljétek fel a ti kezeiteket a szent helyen és áldjátok az Urat!* — — «Az Úr pedig áldjon meg a Sionból! * (134. zsolt.) Most ehez a kunszentmiklósi templomhoz jöttek fel