Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

10 Dr. Baksaij Sándor dunamell. ref. püspök emlékezete. komoly zarándoklással a magyar református egyház hívei. Kies Baranya népétől el, a festői Vértesalja, a gyümölcsöt és szőlőket termő Somogy, a Duna, Tisza és Dráva vidéke, Erdély bérczei, az aranytermő Ompoly mellől s a vén Ylegyásza hótakart csúcsai alól mind jöttek, hogy tisztességet tegyenek annak az Úrnak, a ki a magyar Sionnak kérését is mindenkor meghallgatá kegyesen s a ki a maga gazdagságából adta mi, magyar nemzetünknek Baksay Sándort, az Ö szolgáját, az 0 választottját, a kire kitöltötte az Ő Lelkét: igehirdetésnek lelkét, hogy szóljon a tejtől elszakasztatott gyermeknek abból a hitéből, a melyhez a kételkedésnek még csak az árnyéka sem fért; abból a hitből, a mely figyelve hallgat az ő szerelmes atyjának minden szavára, mert nemcsak a neve szent, nemcsak háromszor szent egész lénye, hanem szent minden ige, bizony és Ámen, a mely az Ő szájából származik és szóljon e gyermeknek, az Isten gyermekének abból a hitéből, a mely alázatos, nem fuvalkodik fel és nem jár nagy és önmaga felett való csodálatos dolgokban, hanem meg van győződve, hogy kegyelemből vagyunk, a mik vagyunk és hogy a kik az Istent szeretik, azoknak mindenek egyaránt javakra vannak. Jöttünk mindenünnen, hogy temessük el a mi halottunkat s tegyük pihenőre a hosszú zarándok út után a föld agg vándorának hamvait. Halála mindenikünket szíven talált. Hiszen nemcsak csodáltuk Kunszentmiklós fényes, ragyogó nevű lelkipásztorát, a dunamelléki egyházkerület püspökét, egyetemes konventünk elnökét, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti- s a Kisfalady-Társaság tagját, a Felséges földi király telmagasztalt kitüntetettjét: hanem szerettük az embert is, az igehirdetőt is, az írót is, a klasszikus hajdankor közénk varázsolóját is. Jöttünk, mert hivott a halál konok fensége is és éreztük, hogy hol zendülhetne meg a maga legmélyebb hangján a zsolozsma, ha nem a «Grádicsok-) e legfelső fokán, a hol már a zarándok a mennyei Jeruzsálembe érkezik meg és a hol az ég Szentek-Szentje tárul fel előtte

1? Hol mélyedhetne el jobban magába az Istennek hatalma előtt való megalázódás, ha nem ott, a hol a félelmek királya érinti meg jogarával az életet és csitul el ez érintésre min-