Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.
1915. július 8.
1915 október 22-én. — 18. 27 eljárást tanúsít velünk szemben. Kívánságunk csak az. lehet, hogy a magyar kormány ne álljon meg a félúton, hanem az említett törvény szellemében igyekezzék a jogegyenlőség és az egyenlő elbánás elvét következetesen érvényre juttatni és a törvény által is biztosítani. Nem ringatom magamat abban a hiú ábrándban, hogy ha összes anyagi szükségleteink kielégíttetnének is, immár elértünk volna mindent, a minek megvalósítása egyházunknak az evangelium szelleméből folyó hivatása. Ellenkezőleg, arról vagyok meggyőződve, hogy pusztán csak pénzzel egészséges hitéletet teremteni nem lehet. Oda lélek is kell, az öntudatos vallásos hitnek az a lendülete, a mely egyedül képes megteremteni az egyének becsületességét, a családi élet tisztaságát és a társadalomban azt az erkölcsi fundamentumot, a mely azután úgy az egyháznak, mint a hazának fennmaradást biztosít. Főtörekvésünk sohase legyen az. hogy az egyház az előforduló változások szerint a politika irányzója vagy szolgálója legyen, hanem arra törekedjünk, hogy az evangeliumi hit gyökeret verjen az emberi szívben. Ezért főfeladalomnak tartom odahatni, hogy iskoláinkban a vallásos nevelés minél öntudatosabb és intenzívebb legyen. Nem szabad megengednünk, hogy iskoláinkban a hit és tudás egymásnak ellenségei legyenek. A papnak tudománynyal, a tanítónak pedig, és itt gondolok a felsőbb fokú intézeteink tanáraira is, hittel kell magukat felékesíteniük, egyik sem felejtvén, hogy mi választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagyunk. Bár különbözők a kegyelem lelki ajándékai és megosztva a munkakör, de egy a lélek, a mely bennünk munkálkodik és egy a czél, a melyért küzdenünk kell, hogy eképpen mint élő kövek építtessünk fel lelki házzá, szent papsággá és vigyünk mindnyájan áldozatokat, a melyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. A püspöki vigyázatnak tehát ki kell terjednie a tudomány tisztaságára, mely a gyülekezetekben hirdet-