Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.
1915. július 8.
•28 1915 október 22-én. — 1,1. tetik, de ki kell terjednie az iskolákra is, melyek mindenestől fogva az egyház testéhez tartoznak, mint az egyház veteményes kertjei. Főtiszteletű egyházkerületi Közgyűlés! Iskolai nevelésről és oktatásról szólva, hangsúlyozom, hogy főpásztori működésemnek nem kis vagy épen mellékes teendője lesz a lelkész- és tanítóképzés fejlesztése is. Tudjuk mindnyájan, hogy az emberiség feladata a haladás, az eiőbbremenetel a tökéletesedés útján, hiszen Idvezítőnk parancsa kötelez: "legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes». De tudjuk azt is, hogy az emberiség haladása nagyrészt vezéreitől, kiváltképen erkölcsi és szellemi vezéreitől függ. Az államok és kormányok s általában a világi hatóságok kétségen kívül sokat tehetnek az emberiség jóllétének előmozdítására, de nem •csekélyebb tényezők e részben a lelkipásztorok sem. kik az ő híveiknek lelki, vallásos és erkölcsi haladását vezetik. Azért az egyháznak legeminensebb érdeke, hogy a lelkészeket erre a nagy hivatásra minél alkalmasabbakká tegye és nevelje. Emelnünk kell azért a papság színvonalát minden tekintetben, úgy értelmi, tudományos és közműveltségi, mint főleg erkölcsi tekintetben, s a mi a legfőbb: egyháziasságban. Leendő papjainkat képesekké kell tenni arra, hogy külsőképp ugyan szerény, de belsőleg annyival magasztosabb hivatásukat jól betölthessék és az őket megillető helyet a társadalomban, sőt az államban is elfoglalhassák. Minél hívőbb, egyháziasabb és tudományosan képzettebb lelkészeket nevelünk, annál inkább biztosítjuk egyházunk jövő fejlődését és virágzását. Én e nemes czél érdekében semmi áldozattól sem riadok vissza, mert szent meggyőződésem, hogy az élet mindennapi bajai között is az a pap állja meg igazán a helyét, a kiben az élő hitből folyó buzgóság tudományos képzettséggel párosul. Nem kevésbé fontos egyházunk jövőjére nézve a tanítóképzés is, mert a mi az egyházban a pap, az az