Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

9 1914 április 28-án. — 21. jelenti, akkor mi sem hagyhatjuk pihenni az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának kérdését, mely fokozottabb mértékben lesz hivatva bennünket képessé tenni egyházi életünk fejlesztésére. Nagy munka vár reánk a belmisszió terén is, jól lehet elismerem, hogy pl. kerületünk újabb időben szép sikereket mutathat fel. Különös melegséggel kívánok megemlékezni a budapesti egyház példaadó működéséről is e téren és azon hathatós támogatásról, a melyben egyháztársadalmunk részéről ezen munkánkat nemcsak kerületünkben, de az egész országban is a Kálvin szövetség a kezdet nehézségei daczára is részesíti. Egyházi intézményeink között iskoláinkat is erősíteni és fejleszteni kell. Az iskolák az egyháznak veteményes kertjei. Ezen veteményes kerteket mi más kertészekre nem bizhatjuk, ha azt akarjuk, hogy azok gyümölcsét egykor egyházunk élvezze. Ezért egyházunk szempontjából az elemi iskolaügy terén az államosítás elvének hirdetését annál inkább fájlalom, minél tekintélyesebb oldalról halljuk azt olykor hangoztatni. A felekezeti iskolák az egyház tulajdonát képezik s az egyház irányát és szellemét hivatvák kifejezni és képviselni. Ezek fölött lelkiismeretes gonddal őrködni tartozó kötelességünk. Szükségesnek tartom azt is, hogy az egyházi életből eltávolíttassék minden, a mi attól idegen; a politikai villongást. bármely oldalról is jöjjön az, egvházi életünkbe átvíve károsnak és veszedelmesnek tartom. Időleges életű pártokhoz örök életre hivatott egyházunkat kölni vagy kötni akarni sohasem vezethet jóra. A lelkészi és világi elem közti egyetértésre és együttműködésre nagy súlyt helyezek: ezt erősítendőnek tartom, mert csak teljes összhangban egyesülve és vállvetett munkával birkózhatunk meg azon nagy feladatokkal, a melyek előttünk állnak. Mi a szabad vizsgálódás egyháza vagyunk. Erre utal bennünket nemcsak jelen szervezetünk, de minden történeti előzményünk is. De ezen körülmény nem jelentheti azt, hogy a mi egyházunk keretébe minden tan beleférjen, és hogy a bibliai alaptól el is távolodhatunk. Minekünk ezen az alapon sziklaszilárdan meg kell állanunk és lelkészképzésünk helyes iránya felett annál nagyobb gonddal kell