Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

10 Í9Í4 április 28-án. — 4. őrködnünk, minél többet várunk és remélünk új lelkésznemzedékünktől. De nemcsak nekünk reformátusoknak, az összes egyházaknak megnehezedett a helyzete. A hitetlenség, a vallástalanság direct és indirect utakon tör egyházaink ellen. Hangzatos jelszavakkal, álbölcseleti érvekkel, a szabadság nevében támadják a keresztyén egyházat, megfeledkezve arról, hogy a mi egyházunk alapítója a Megváltó, nemcsak a legnemesebb emberszeretetnek, hanem a lelki szabadság és testvériségnek is megtestesítője volt és mint ilyen teremtett egy új világrendet. Ezen támadásokkal szemben a belmisszión. a belső erősítésen kívül a szocziális munkától várok legtöbbet. A római katholikus egyház legilletékesebb képviselője részéről egy neutrális helyen a napokban meleg szavakkal felhívás intéztetett az egyházakhoz a szocziális munka terén a párhuzamos együttműködésre. Ezt a hazafias felhívást én örömmel fogadom, mert erős meggyőződésem, hogy a keresztyén egyházak ezen tervszerű ostrommal szemben, csak ezen az úton fognak megállhatni. Kölcsönös megértés és kölcsönös méltánylás mellett a nélkül, hogy bármit is iogainkból és elveinkből feláldoznánk, ezen a téren egymás oldalán küzdhetnek a közös ellenfél ellen mindazok, a kik bár különböző templomokban, de egy Istent imádnak és akarnak az evangélium alapján szolgálni. Sok veszteni való időnk nincsen. Szívleljük meg az írás tanácsát: «Addig dolgozzunk, míg nappal van, mert eljön az éjszaka és akkor nem dolgozhatunk többé». A közgyűlés tagjai egyhangú helyesléssel kisérték főgondnok úrnak meggyőző erejű szavait, ezáltal kívánván nyilvánítani azt, hogy az általa kifejezett nézetekkel teljesen egyetértenek. A megnyitó beszéd kapcsán egyházkerületi közgyűlésünk fájdalmas részvéttel örökíti meg jegyzőkönyvében Claparéde Sándornak, a genfi református egyház kimagasló vezéralakjának. s hazai ref. egyházunk áldozatkész igaz barátjának áldott emlékét, a kinek nyugvóhe-