Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

8 1914 április 28-án. — 21. A ft. kerületi közgyűlés osztatlan érzelmeinek vélek kifejezést adni, midőn nagyméltóságú Szilasay Aladár egyházmegyei gondnok urat legfelsőbb kitüntetése alkalmából a legmelegebben üdvözlöm. Nagy volt a mi örömünk, mert ezen kitüntetés által ő excellentiájának egyházunk és iskoláink körül tanúsított soha nem múló érdemei felséges királyunk részéről is méltányolva lettek; de nagy volt örömünk azért is — ennyi önzést engedjen meg ő excellentiája nekünk — mert most már öt egészen magunkénak tartjuk és egész erejére vélünk számot tartani. A mennyit őnagyméltósága egyházunk és iskoláink, theológiai intézetünk, nőnevelésünk, a keresztyén iljúság ne\elése érdekében fáradozik, azt jutalmazza meg az isteni Gondviselés hosszú élettel, tartós egészséggel és mindazok boldogságával, a kik az ő nemes szívéhez közel állanak. Igaz melegséggel üdvözlöm Szilassy Aladár örökében egyházkerületi nagyérdemű főjegyzőnket, Benedek Sándor őméltóságát. a kitől már is sokban volt részünk, de a kitől mindnyájan még sokat, igen sokat várunk és remélünk. Tiszteleíleljesen üdvözlöm végül azon nagyérdemű férfiút, a kit legelöl kell vala említenem, az én szeretve tisztelt elnöktársamat, ft. Baksay Sándor urat egyetemes konventünk elnöki székében és abból az alkalomból, hogy főpásztori hivatalát, mint egyházkerületünk püspöke, épen most 10 éve foglalta el. Tisztelt -közgyűlés! Egyházunk helyzetének nehézségeit mindnyájan érezzük. Sok gondot okoznak a népszámlálás eredményei, melyek szerint, ha absolute nem is fogytunk, de viszonylag visszamentünk és a felekezetek közti arányszámunk állandó csökkenést mutat. Ezen jelenségekkel és azok okaival foglalkozni jelen gyűlésünk keretén túl menne, de azt hiszem, ezen kérdést tanulmányozni egyetemes egyházunk önmaga iránti kötelessége. Nem lehetünk nyugodtak egyházunk és egyházunk intézményeinek haladása és fejlődése tekintetében sem; mert bár nem tagadható, hogy előre megyünk, de mégsem haladunk oly arányban, hogy a változott versenyviszonyok közt ugy megálljuk helyünket, a mint az jövőnk szempontjából feltétlenül szükséges volna. Ezeket látva és észlelve nem szabad nyugodnunk és mikor minden érdekkör mozog és igényeit be-