Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

7 1914 április 28-án. — 21. alkalmából mintha éreztük volna, liogy vele szemben egy nagy erkölcsi tartozást kell lerónunk, kértük őt, hogy jelenjék meg közöttük, a mi meg is történt október 21-én és itt őt osztatlan lelkesedéssel ünnepélyesen üdvözöltük, nem tudva és nem sejtve, hogy egyszerre búcsúzunk is tőle és alig tíz nap múlva már a mi ünnepel­tünk nem lesz az élők között. Üdvözlő beszédemre adott s a lelkekhez és szívekhez szóló válasza hattyúdala volt. Szívünkre kötötte a jövő egyház sorsát, a keresztyén ifjú­ság nevelésének ügyét. Ezen beszéd, mely a mi egyház­kerületi jegyzőkönyvünkben meg van örökítve, az ő vég­rendelete ! Kövessük tanácsait, folytassuk munkáját, istápol­juk törekvéseit. Ha ezt megteszszük, akkor szenteljük meg igazán egyházunk és hazánk ezen nagy és pótolhatatlan barátjának emlékezetét! Egy másik nagy csapás is ért bennünket. Claparéde barátjának, egyetemes egyházunk egyik erős oszlopának, ft. Antal Gábor püspök úrnak gyászos elhunyta által. Nem­csak egyházunk gyászolja őt, kétszeres a dunántúli egyház­kerület vesztesége, melyhez bennünket századok óta annyi testvéries kötelék csatol. Az idvezültre ráillenek az írás szavai: «Ama nemes harczot megharczolta, futását elvé­gezte, hitét megtartotta*). Meleg részvéttel emlékezem meg ft. Fejes István püspök úr elhunytáról is, ki alig foglalta el mindnyájunk örömére püspöki székét és a Mindenható érdemteljes főpásztori működéséből már is elszólította. Fáj­dalmasan emléKszem még meg a felsőbaranyai egyházmegye egykori gondnokának, nagyérdemű kerületi tanácsbirónk­nak, az ároni családból származó Ádám Andrásnak el­hunytáról, kinek tanácsát és bölcseségét sokszor hiába fogjuk keresni. Nem kisebb részvéttel kell H. Kiss Kálmán érdemdús képezdei igazgatónk és egyházkerületi tanácsbiránk gyá­szos elhunytáról megemlékeznem. Tartozó kötelességemnek tekintem ezek után búcsút véve fájdalmas veszteségeinktől, új püspökeinket, ft. dr. Tü­dős István és ft. Németh István urakat tiszteletteljesen üd­vözölni. Engedje a Gondviselés, hogy hozzájuk kötött méltó reményeink valóra váljanak s hogy nagy terveik végrehaj­tására idejük és erejük legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents