Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 2-án. — 2. 3. 4. 43 törvénye alól nincsenek kivéve az egyházak sem. Azért mély meggyőződésem, hogy a vallásfelekezetek életműködésében mindinkább tért fognak veszíteni az abszolút megnyilatkozások s a külső szertartások formaságai. Az a jövő egyháza, mely a vallás tanításait összhangzásba tudja hozni a való élet nagy igazságaival s a melynek belső egységében világít a tudatos hitnek és a tiszta erkölcsnek fényessége. Az emberiség boldogulásának útját nemcsak a szellemi és erkölcsi világ útmutatói jelzik, hanem az anyagi megélhetés nehéz küzdelmének zajongása is. Az a kálvinista szellem, mely a vallás leple alatt űzött visszaélések és sötét bűnök tömkelegéből tisztán és fényesen mentette ki a szabad vizsgálódás jogát s a lelkiismereti szabadságot, mint az emberiség közkincsét s ezáltal elvezetett a vallásos meggyőződés és a tiszta morál forrásához, nem rekesztheti ki tevékenysége köréből az emberi boldogulás egyetlen tényezőjét sem. Azért református egyházunknak létjogosultságát kiegészítő feladata, hogy számot vessen a kor előretörtető szocziális problémáival. S ez a feladat nem merülhet ki abban a jogosult törekvésben, hogy az egyház hivatott őrállói : a lelkészek és a tanítók anyagi gondok nélkül teljesíthessék ideális hivatásukat, hanem az egyházi életműködés összes szervét át kell hatni annak a szocziális gondolatnak, hogy a hivők életküzdelmeik egész vonalán hónuk alatt érezzék saját egyházuk segítő kezét. Ez és csakis ez lehet t. közgyűlés, a belmissziónak a kor szellemével számotvető, intelmeinek szótfogadó, hamisítatlan eszmei tartalma. A haladás sodra t. közgyűlés, az egyházak között fennforgott, gyászos emlékezetű ellentéteket is elseperte s a vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyát új alapokra helyezte át. A kor felvilágosodott szelleme s a jogállam uralkodó eszméje ma már kizárja azt, hogy a politikai élet vérlüktetését és a társadalom szervezkedését tartósan vallásfelekezeti szempontok irányíthassák. A kultúra evolutiójával szemben a klerikálizmus minden kísérlete hiábavaló. Érhet el pillanatnyi sikert, de győzelemről szó sem lehet. S kísérleteit árnyékként követi az az intelem, hogy akaratlanul plántálja a rohamos fejlődés fattyúhajtá-