Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

42 191 2 november 2-án. — 1. latában kifejtett csekély munkásságomat méltatni kegyeskedett. Ez a munkásság nem régi keletű. Fiatalságomnak és férfikoromnak legszebb éveit az életpályán való érvényesülés jogáért folytatott nehéz küzdelem foglalta le s életemnek már hanyatló korszakában juthattam abba a helyzetbe, hogy az egyházi közigazgatás fontosabb poziczióiban is teljesíthetem szivem szerinti kötelességemet. Mélyen átérzem, hogy egyházi közéleti tevékenységemnek sem időtartama, sem belső értéke nem állhat arányban azzal a kiváló bizalommal, melylyel a fötiszteletü egyházkerület engem a íöjegyzői állásba emelni kegyes volt. Azt is tudván tudom, hogy nem lehetek méltó utódja dr. Yécsey Tamásnak, a kinek köztevékenységét a magyar történet fényes lapjai őrzik s a ki egyházkerületi főjegyzői állásában is kitűnő és ritka egyéni tulajdonságokat érvényesített: az abszolút tudás méltóságteljes nyugalmát s az öntudatlan szívjóság szelidségét. Ennek daczára ez ünnepélyes, de nehéz pillanatban szivemben nincs aggodalom, mert adva látom bizalmam előfeltételeit. Bizom a fötiszteletü egyházkerületi közgyűlés elnéző jóindulatában. Bizom az egyházkerületi tudós jegyzői kar szakavatott munkásságában és kollegiális érzésében. Bizom a magam akaraterejében, mely küzdelmes életemnek hü társa volt. S bizom főképpen az Isten jóságában, mely megengedte n-ekem, hogy a szürkeség homályából kibontakozva, különböző őrálló helyeken szolgálhatom kartársaim szocziális érdekeit, a kultúra nagy feladatát, a székesfőváros municzipális közéletét s szivemhez nőtt egyházam örök igazságait. Az egyházi törvények pontosan megszabják azt a működési kört, melynek betöltése a főjegyzőre hárul. Mégis azt hiszem t. közgyűlés, hogy nem lennék méltó nagynevű elődeim szellemi hagyományaihoz, ha megelégedném a főjegyzői teendők sablonszerű ellátásával és nem igyekezném beilleszkedni abba a magasabb eszmekörbe, melyet a haladás törvényei irányítanak. A haladás sodra, t. közgyűlés, nemcsak létező dolgokat és intézményeket seper el, de évszázadokon át uralkodó eszméket és a nagy tömegek érzéseit is. S a haladás