Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 2-án. — 2. 3. 4. 23 Megemlékezünk az ő méltó munkatársáról, Deésy Zoltán akkori pénzügyminiszteri államtitkárról, a kit főnöke az ez ügybeni tárgyalások folytatásával megbízott és a ki igaz jóakarattal teljesítette azt. Nem feledkezhetünk meg Kossuth Ferencz akkori kereskedelmi miniszterről, a ki — bár ez a kérdés tárczájának körén kívül esett — nagy érdeklődéssel kisérte azt. És ha őt említem, zárjel közt ott áll Takács József úr neve, a ki erre az ügyre figyelmét felhívta. Ki kell emelnem a pesti ref. egyházközség testvéri készségét, a melylyel nemcsak a múltban volt egyik nagy jóltevője akadémiánknak, de támogatását 20 évre biztosította. Utalnom kell Kovács Seb. Aladár műegyetemi tanár úrra, a ki értékes műszaki tudását oly önzetlen szívességgel bocsátotta rendelkezésünkre. És hogy az utolsó jótéteményekről szóljak, hálával tartozunk gróf Serényi Béla földmiv. miniszter úrnak, a ki a ft. elnökség kérésére a legnagyobb készséggel készíttette el a m. kir. kertészeti tanintézet útján az udvar parkírozásának tervét és bocsátotta rendelkezésünkre a szükséges összes facsemetéket és bokrokat. Fel kell végre említenem egyeseket, a kik építkezésünkben támogattak, elsősorban Lipcsey Árpád műszaki tanácsos urat, a ki a mérnök- és építészegylet díjjegyzéke szerint járó díjnak felénél is olcsóbban végezte a tervezést és művezetést; Lakos Lajos nagyiparos urat, a ki konyhaberendezési számlájából 900 K-t engedett el a kerület iránti tekintetből; végre nem hagyhatom megemlítés nélkül azt a rendkívüli munkát és buzgalmat, melyet az építkezés utolsó időszakában és a berendezés körül Nt. Szőcs úr és igen tisztelt felesége végzett. Ennek a mi intézetünknek igen nevezetes része az internátus, ezt beállítani, a kivánt szellemben megindítani, majdnem 100 ifjat keresztyén befolyás alá venni, nemes, de oly nehéz feladat, melyért különös elismerésünket érdemlik ki s mindnyájunk abbeli óhajtását, hogy az úr az ő erőiket minél tovább tartsa meg egyházunk javára. Külön is ki kell emelnem, hogy nekünk munkáinkban csak egyetlen hölgy segített, a nt. asszony, de ez igazán becses és hatalmas volt.