Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1G 1912 november 2-án. — 1. 1 Befejezem ft. közgyűlés jelentésemet. Ma. a midőn leteszszük ebben a házban az isteni segítségnek emlékkövét. tekintsünk vissza intézetünk múltjára, kétszer költözött 1863-ban bélházból állandó, de mégsem tulajdonát képező helyére s most saját otthonába. Hasonlítsuk össze az állapotokat akkor és most és alázkodjunk meg a mi Istenünk előtt, töltse el szíveinket a hála az ö segítségéért. Nem tudom ft. közgyűlés sohasem megindulás nélkül olvasni Esaiásnak azt a fejezetét, a mely a hamis és az igaz böjtről szól. Megható az a komolyság, a melylyel ostorozza azt a zsidóságot, a mely csak külsőleg böjtöl és megható az a szeretet, meghatók azok az Ígéretek, melyeket azoknak nyilvánít, a kik szivök szerint szeretetet szolgálják. Egyik Ígérete így szól: «megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak". Segítségünk Istentől atyáink hitének jutalma, vajha a mi fiaink a mi hitünk és hűségünk jutalmaként meg tudnák építeni azt, a mit mi megépíteni nem tudtunk! Indítványom: Fejezze ki a ft. ker. közgyűlés ma, a midőn a kegyelem ura megengedte, hogy új otthonát felavatja, hálás érzelmeit és köszönetét azok iránt, a kik ebben segítségére voltak, nevezetesen elsősorban főgondnoka iránt, dr. Wekerle Sándor volt m. kir. miniszterelnök és pénzügyminiszter úr iránt, Kossuth Ferencz volt m. kir. keresk. miniszter úr iránt, Deésy Zoltán volt pénzügyminiszteri államtitkár úr iránt. Fejezze ki köszönetét gróf Serényi Béla földmív. m. kir. miniszter úr. Kovács Seb. Aladár min. tanácsos úr iránt, fejezze ki elismerését Lipcsey Árpád műszaki tanácsos, művezető építész úr iránt és bizza meg elnökségét, hogy azt nevezetteknek tudomására hozza. Marton Lajos, a theol. akadémia ez időszerinti igazgatója megemlékezvén a theol. akadémia alapításával összefüggő körülményekről, megemlékezvén a magyar prot. egyház azon ihletett lelkű bajnokairól, kik ennek az intézetnek igazi apostolai voltak; megemlékezvén azokról a nagylelkű egyháztagokról, kik annak fejlő-