Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.
1912. november 2.
1912 november 2-án. — 1. 7 ismét eljövök és felveszlek titeket, hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek én velem!» Oh Uram végy fel minket is, tarts meg minket a te szövetségedben, hogy ahol te vagy mi kincsünk, mi is ott legyünk te veled. Azt is mondottad: «Ahová pedig Én megyek, tudjátok az ntat is tudjátok!» Tudjuk oh Uram, oh kegyes Idvezítőnk, te az Atyához mégy, tudjuk, hogy te vagy az út, az igazság, az élet és tudjuk, hogy senki sem mehet az Atyához, hanemha teáltalad. * Tudjuk Uram a te Atyád házának sok hajlékait: a szegény ember kicsiny hajléka, melyben ketten vagy hárman egybegyűlnek, de a te nevedben gyűlnek egybe, a te hajlékod az, mert ott vagy és ott lakozol köztük ; és azok az ég boltozataihoz hasonló csarnokok, melyekben ezer nyelvek hirdetik a te dicsőségedet és a tudománynak azok a házai, melyekben hitről, szeretetről, reménységről, bűnről és váltságról, igazságról és könyörületről, megtérésről és bűnbocsánatról szólnak, azok is a te hajlékaid, mert te rólad és a te nevedben szólnak. Ez a hely is a te hajlékod, te neked szenteljük ! De nem, nem! Te szenteld ezt magadnak oh Szenteknek Szente! Te áraszd ki lelkednek megszentelő erejét erre a hajlékra, szenteld meg ezt, foglald el ezt te magadnak, hogy legyen és maradjon mindvégig a tied; a te Igéd világossága legyen ennek soha le nem menő napja; hogy soha ne lakjék e helyben olyan tudomány, melyben van földi salak, csak a megfeszített Jézusról vett hitet hallják és vallják e falak. Istennek lelke! Egyedül örök egyedül mindig tiszta kútfeje a világosságnak, szentségnek és igazságnak! Világosíts meg minket, szentelj meg minket, hogy mindaz, a mit e házban szólunk, Ítélünk és cselekszünk, forduljon a te Anyaszentegyházad épülésére, lelkünknek idvességére és a te imádandó neved dicsőségére. Amen. Az ima elhangzása után főgondnok úr megemlékezvén arról az örvendetes eseményről, hogy püspök úr ez évben töltötte be születésének 80-ik és lelki-