Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

Jíl12 november 2-án. — 7. pásztorkodásának 50-ik évét. mely alkalommal ő Felsége koronás királyunk püspök urunkat királyi kegyelmének és elismerésének jeléül a Ferencz József-rend nagy keresztjével tüntette ki. az érdemekben gazdag főpásztort az egyházkerület nevében a következő beszéddel üdvözli: Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Nem kezdhetjük meg tanácskozásainkat a nélkül, hogy első helyre ne tegyük méltóságos és főtiszteletű Baksay Sándor püspök úr ünneplését. A Gondviselés megengedte, hogy lelkészségének 50. és születésének 80. évfordulóját ez évben megérhesse és megérte azt is, hogy Felséges Királyunk ezen emlékezetes évfordulóról tudomást vett és őt a Ferencz József-rend nagykeresztjével kitüntetni méltóztatott. Keveseknek jut osztályrészül, hogy ily emlékezetes évfordulókat érjenek meg és még kevesebbeknek jut osztályrészül az, hogy ezen napokon osztatlan tisztelet és szeretet vegye őket körül. — Ez a tisztelet és szeretet nyilatkozott meg az augusztusi ünnepélyeken is. melyeken egyházkerületünk fáradhatatlan egyházmegyei gondnokunk. Szilassy Aladár őméltósága elnöklete alatt szintén képviseltette magát. Ezen ünnepélyek puritán egyszerűséggel folytak le ugyan Kunszentmiklóson, de azokban nemcsak a felekezetek különbség nélkül, hanem a hatóságok is részt vettek, s a mi a fényben netalán hiányzott, azt bőven kipótolta a szivek és lelkeknek az a melegsége, mely ott uralkodott és az a szívből fakadó érdeklődés, mely nemcsak egyházunk és egyházkerületünk, hanem egész Magyarország részéről azokon a napokon Kunszentmiklós felé fordult. A lelkészt, az esperest, a püspököt érdeme szerint méltatni nem lehet e rövid perczek feladata. Végleges ítéletet felettünk úgy is egy más korszak fog mondani, a midőn már bennünket «taps nem buzdít és gáncs nem keserít többé.» De a nélkül, hogy egyházunk történeti annaleseinek elébe vágnék, el merem mondani, hogy soha kétségbe vo-