Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

1911 október 23 án. — e. b. ü. 7. 349 fellebbező Bíber Lajos nem is állítja, hogy a határidőről nem tudott, de főleg, mivel nem jelölt meg olyan sérelmet, a melyet neki a fentebb jelzett tévedés okozott, a megidézés hibás voltára fektetett panasz az Ítélet feloldására nem alkalmas. Érdemben az Ítélet helyben hagyatott, mert panaszlott első nyilatkozatában használt kifejezések sértők ugyan, de mivel nincsen megnevezve az az egyén, a kire terhelt e kifejezéseket vonatkoztatni kívánja, másrészt mivel azok nem annyira durvák, hogy a bíróság tekintélyét sértenék. — panaszlottnak ez a ténye nem vonható a 34. §. A) B) pontjának rendelkezése alá. Az, hogy panaszlott mellőzte gyermekeinél a nyilvános vizsgát, erre vonatkozó titalom hiányában a VI. t.-cz. 23. §. és az V. t.-cz. 34. §. A) 1 pontjára alapított panasz nem nyert bizonyítást, mert Kemenczky Károly, N. Felső Ferencz és Balog Béni vallomása szerint az bizonyos, hogy az ablakvasak kifűrés zelésére vonatkozóan, tiltó egyháztanácsi határozat nem hozatott, sőt az sincsen bizonyítva, hogy az állítólagos presbyteri megbeszélés eredményét a gondnok panaszlottnak vagy pedig utóbbi nejének hozta-e tudomására. Az sem nyert bizonyítást, hogy Szendrey Lajos politikai pártküzdelemben tüntetően részt vett volna, mert Sípos Sándor tanú csak annyit mond, hogy «látta őt kortesek társaságában», Bálint Ferencz és Gseky Ferencz pedig csak azt bizonyítja, hogy elsőt fia és neje útján, utóbbit pedig közvetlenül ugyan, de minden igéret vagy fenyegetés nélkül hívta az ő pártjára, ez a ténykedés pedig a VI. t.-cz. 23. §-ban foglalt tilalommal nem egyértelmű. Kemenczky Károly bizonyítja ugyan, hogy Szendrei Lajos többször távozott székhelyéről engedély és bejentés nélkül és azt is, a mit különben támogatnak Balog Béni, Farkas Sándor és Orján István tanuk is, hogy nevezett az iskolásokat többször hazaküldötte, minthogy azonban annak elbírálásánál vájjon meg-