Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

1911 június 22-én. — e. b. ü. 1. 329 levő két tanterem mellett építi fel. A község ezen határozatról lelkész urat hivatalosan i s értesítette. Lelkész úr azonban ezen ajánlatot nem fogadta el. hanem az új tantermet az iskolai czélra felajánlott telken akarta felépíttetni. Ezt pedig úgy az egyháztanács, mint a polgári község ellenezte. Az ebből származott áldatlan helyzet következménye az lett, hogy a község az addig iskolai czélra adott 1100 K évi segély kifizetését is megtagadta, miből az egyháznak nagy anyagi kára származott. Az iskolaépítés ügye azért került a felsőbb egyházi hatóság elé, mert úgy a kir. tanfelügyelő, mint a vármegyei közigazgatási bizottság folytonos sürgetése daczára a lelkész ellenállása folytán elintézést nem nyerhetvén, az iskolától az államsegély megvonatott, tehát a felsőbb egyházi hatósághoz kellett felterjesztést tenni az elintézés ügyében és az iskolára vonatkozó iratokat is a fegyelmi panaszhoz kellett csatolni. Most már az új tanterem megépült és a segélyek úgy a község, mint az állam részéről újra folvósíttattak.» A biztosítási ügyre vonatkozólag tanú előadja, hogy a leégett» «Szemház»-ért a biztosítóintézet által kártérítésül kifizetett 290 K-t kezdetben lelkész úr maga sem tartotta az elégett ingóságokért fizetett — tehát őt illető — kártérítésnek, mit világosan mutat a vértesaljai egyházmegyének éppen a lelkész úr, mint esperes elnöklete alatt, az ő panaszára hozott azon határozata, melyben az egyházmegye kötelezi a seregélyesi egyházat, hogy a kártérítési összeg felhasználásával a leégett «Szemház »-at építtesse fel, mit ha az egyház elmulasztana, a lelkész felhatalmaztatik a kártérítési összeg felhasználásával annak felépíttetésére.)) A kihallgatott tanúnak ezen vallomásai után úgy az ügyész, mint a felek képviselői, a további kiegészítésre vonatkozó indítványuktol elállanak és a tárgyalás befejezését kérik, mihez a vádlott védője is hozzájárul.