Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.
1911. október 21.
330 1911 junius 22-én. — c. b. ü. i. A bizonyítási eljárás ezzel befejeztetvén, elnök az: ülést öt perezre felfüggeszti. Szünet után az elnök a bírói ülést megnyitván, az ügyész előterjeszti vádindítványát, melyben a vizsgálat során beigazolt adatok alapján indítványozza, hogy a bíróság az Y. t.-cz. 34. §-a A) 1. 2. 3. és 6. pontjaiban körülírt vétségekben mondja ki a vádlottra a bűnöst és marasztaló Ítéletet hozzon és az Y. t.-cz. 35. §-a d) pontjában foglalt büntetést alkalmazza. Tekintettel azonban a vádlott rendkívül magas korára, mely szinte lehetetlenné teszi, hogy más egyházközségben megválasztassék, tekintettel továbbá arra, hogy életének nagy részét a panaszos egyházközség szolgálatában töltötte el, köteleztessék az egyházközség arra, hogy elmozdított lelkészének fele lelkészi fizetését annak haláláig adja ki. Kéri továbbá, hogy vádlott a felmerült költségekben is marasztaltassék. A panaszosok képviselője kijelenti, hogy őket nem a bosszúvágy, hanem az általok képviselt egyházközség érdeke vezeti. (Jk nem az öreg lelkész élete végét megkeseríteni, hanem egyházukat az elzülléstől megmenteni akarják, azért kérik a lelkész elmozdítását és hajlandók arra, hogy a lelkészi fizetés felét — a lakáson és stóladíjon kívül — kegydíjképpen neki élete végéig biztosítják. Kéri továbbá 700 K-ban felszámított ügyvédi költségét megállapítani és abban vádlottat elmarasztalni. A vádlott képviselője elismeri, hogy a lelkész hibákat követett el, de azok a hibák a magas korral együtt járó gyengeség következményei és nem rosszakaratból vagy öntudatosan követtettek el. Tagadja, hogy a temetői fák kivágatása alkalmával kegyeletsértés követtett volna el, valamint tagadja azt is, hogy a tanácsteremnek a panaszolt czélra történt felhasználása a lelkész tudtával és beleegyezésével történt volna, mit bizonyít az is, hogy a mint arról tudomást szerzett, a botránkozást okozó állapotot azonnal megszüntette.