Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

1911 október 24-én. — 193. 194. 289 helyt akkor, a mikor még okleveies tanítók kellő számban nem állottak rendelkezésre; a kiket tehát kezdetben szükségből alkalmazni kellett, azután pedig belső buzgóságuk, önképzésük, hivatottságuk folylán köztiszteletet és elismerést érdemeltek ki fáradságos és becsületes munkájokkal. így fogta fel és méltányolta helyzetűket maga az állami főhatóság, a mikor az országos tanítói nyugdíj-intézetbe őket felvette, majd a törvényes korpótlékot, aztán pedig a fizetéskiegészítést részökre folyósította; nyugdíjukat illetőleg pedig úgy az egvszersmindenkori 50%-os, mint az évenként esedékes 2%-os illetéket rájok kivetette s tőlük behajtotta; végül mindezeknek megfelelően közülök azokat, a kik előzőleg már ily alapon nyugdíjaztatásukat kérték, az őket megillető nyugdíjösszeggel nyugalomba bocsátotta. Nem tételezhető fel tehát, a miniszterről, hogy ezek után ily öreg tanítókat szerzett jogaik elvételével oly szigorúan büntesse; annyival kevésbbé, mivel az országgyűlésen e tárgyban hozzá intézett interpelláczióra megnyugtató választ adott. Ezek alapján az egyetemes konvent — az egyetemes tanügyi bizottsíg javaslatára — felterjesztést intéz a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz azzal a kéréssel, hogy az ilyen oklevéllel nem biró tanítók ügyét teljes méltányossággal intézze el. Az egyházkerületek pedig felhívatnak, hogy az ily folyamodásokat meleg indokolással terjeszszék a miniszter úr elé. A konvent fentirt intézkedését kerületünk megnyugvással fogadja s biztosítja az illető tanítókat, hogy itt szóban forgó kérelmüket a legmelegebb pártfogó ajánlással fogja a minister úr elé terjeszteni. 209. Olvastatott az egyetemes konventnek 3201/911. sz. a. hozzánk áttett következő határozata: A Dunamell. ref. e. ker jegyzökönyve. 19