Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

270 1911 október 24-én. — 181. 182. Ezt nem csupán az bizonyítja, hogy megfogyott a vidám szívvel hozott áldozatok száma, hogy a templomok sok helyen majdnem üresen állanak, hogy törvény után törvényt kell alkotni az egyház-iskolai terhek behajtásáról, hogy nap-nap után szaporodnak a rajongó felekezetek, hanem mutatja leginkább az. hogy népünk kötelességének teljesítéséhez, a sorsával való megelégedéshez, a kísértések visszautasításához, ősi tiszta jellemének megőrzéséhez, bújának. bajának elviseléséhez nem képes vallásából elegendő erőt meríteni. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek nem egy oka van. hanem ez száz és száz különböző ok összeműködésének eredménye. De kiváló oka ennek az is, hogy népiskolai vallásoktatásunk irányt és módszert tévesztett. Nem vallásos érzést plántál a fogékony gyermeki lélekbe, hanem a vallásról szóló tudomány száraz meghatározásaival terheli a gyermek lelkét. Oly meghatározásokkal, melyek nehéz subtilitásaikkal a gyermeki lelket agyonkinozzák, kifárasztják s a vallás és egyház ellen hangolják s melyeknek a gyermekek az életben semmiféle alkalmazhatóságát nem érzik s melyek megerősítik a gyermek lelkében azt a mindenfelől zengő gonosz meggyőződést, hogy a vallás nem ér semmit, fölösleges és legfeljebb a lélek gyötrelme. Miért volt apáink élete vallásosabb? Azért, mert az 50—60 évvel ezelőtti nemzedék ismerte apróra a bibliát, mert ha jellemét kisértetek ostromolták, ha kereszteket mért reá az isteni bölcseség: a bibliából intő, bátorító, vigasztaló példákat tudott önmagának idézni, azok tanúságából önmaga erőt tudott meríteni, . . . érezte az iskolai vallásoktatás alkalmazható voltát s az egész életen átkísérő áldását. S ezzel ellentétben, miért fordul el a mai nemzedék vallásától, templomától s miért vetkőzik ki ősi tiszta jelleméből ? Azért, mert nem ismeri a bibliát, mert népiskolai vallásoktatásunk káték és hittételek beemlézésévé változott. melynek a gyermek csak keserű emlékeit viszi az életbe magával.