Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.
1911. október 21.
19li október 24-én. — 200. 271 Meggyőződésünk azért, hogy a népiskolai vallásoktatásnak a lelket kell vallásossá tenni, a vallásos érzéseket, a hitet, bizalmat, isten akaratán való megnyugvás érzéseit kell a gyermeki lélekben fölébreszteni s abba beleplántálni. Ennek pedig egyetlen biztos eszköze a biblia. Világszerte mindenütt azok a legvallásosabb népek, a melyek legbibliásabbak s nálunk is minden gyülekezetnek azok képezik a szine-javát, kik a bibliában legotthonosabbak. Tehát ezek számát kell szaporítanunk a népiskolai vallásoktatás által. A felhozott indokok alapján kerületünk a népiskolai vallásoktatást a biblia alapos megismerésére óhajtja fektetni. Ezen alapelvből kiindulva, kimondja a következőket: u) A beszéd- és értelemgyakorlatok — mivel az egész vallásoktatás nem más, mint beszéd- és értelemgyakorlat — szűkebb terjedelemben s olyképen kezelendők, hogy azok a vallásoktatás bevezető részét képezzék. b) Az ének. a hit- és erkölcstan — mint külön tantárgy — ne taníttassék, hanem az ének legyen a vallásos oktatás alkotó része, a hit- és erkölcstani tétel pedig, mint a bibliai elbeszélések levonandó tanulsága, szerepeljen. c) A hittan tanítása — mint a vallásoktatás betetőzése — a konfirmatiói oktatás tárgyát képezze s mintegy arra legyen hivatva, hogy az egész népiskolai vallásoktatás végeredményét megállapítsa. d) A bibliai történetek a népiskola öt évfolyama alatt — a megrögzítés czéljából — kétszer taníttassanak. Az I., II., III. osztályban a valláserkölcsi nevelés szempontjából, rendszeres egymásutániság nélkül, a IV. és V. évfolyam alatt pedig időrendi rendszerbe foglalva. e) A VI. osztály tantárgyát az egyháztörténelem és ref. egyházunk jelenkori állapotának s alkotmányának rövid ismertetése képezze. f) Az ismétlőiskolai vallásoktatás tananyagát — mint elnevezése is jelzi — az elemi népiskolában tanultak ismétlése képezze. Ezen alapelvek figyelembevételével a vallásoktatás tanterve a következőkben állapíttatik meg:
