Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1910.
1910. október 22.
1010 október 25-én. — 98. 95 tározatát kir. tetszvény nélkül kihirdette, 1871. évi szeptember hó 11-én a minisztertanács által a király nevében megdorgál tátott. Szabad legyen e tekintetben még két fontos történeti mozzanatra, klasszikus tanúra hivatkoznom. Egyik Pauler Tivadar volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1871. évi április hó 22-én egy interpelláczióra adott következő válasza: «A kormány a placetumot elévültnek nem tekinti, annak érvényét elismeri és annak foganatba vétele iránt intézkedett, mert a királyi tetszvényjogban azon módot látja, mely szerint apostoli királyaink az államjogokat védelmezték, melynek érvényét legjelesebb publiczistáink mindenkor elismerték és mely alkalmasnak bizonyult arra, hogy az állam érdekeit megóvja anélkül, hogy az egyháznak vagy egyeseknek lelkiismereti szabadságát érintette volna», A másik hazánk nagy fiának, Deák Ferencznek 1873. évi jím. hó 28-ikán tartott képviselőházi beszédének következő része: «Ez a tetszvényjog igen sajátságos dolog. Én azt nem specziális jognak tartom, hanem olyan jognak, mely nem egyedül egy staturt, kivételesen Magyarországot, hanem minden státust a világon megillet, hogy a maga fennállásának biztosítására fellépjen, oly tanok vagy cselekvések ellen, melyek a státus fennállását veszélyeztetik. Ez a státus fogalmából eredő jog, mely minden státust egyaránt megillet». A milyen tisztán áll az, kogy a királyi tetszvényjog élő jog, épen olyan világos az a tétel, hogy ez a jog nem tartozik az úgynevezett rezervált királyi jogok közé. Midőn a pápa 1841. évi április hó 30-ikán kelt brevejét, mely a vegyes házasságok egyházi megáldását reverzális adásához kötötte. V. Ferdinánd királyunk a kir. tetszvénynvel ellátta és e miatt az 1843. évi országgyűlésen szenvedélyes sérelmi vita folyt, az aulikus mágnások és a felső papság megkisérlette ugyan érvényt szerezni annak a jogi felfogásnak, hogy a királyi tetszvényjog a király fenntartott joga, azonban már akkor nagy kisebbségben maradt ez a felfogás, mert az alsó tábla a placetumot a magyar állam alkotmányos jogának jelentette ki, melyet az uralkodó nem gyakorolhat teszése szerint, hanem csak az