Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1910.

1910. október 22.

352 11)10 október 25-én. — e. b. ü. 15. egymással össze nem lüggö s külön bírósági eljárást igénylő ügy. A benyújtott kimutatás, a lelek nyilatkozata, az adófőkönyv rovatai u. i. azt bizonyítják, hogy a díj levél különböző tételét az egyház a lelkészszel egyetértve készpénzre váltotta, a naturálék értékét évről-évre megszabta s így az egész lelkészi fizetés az egyház pénztárát terhelte. Gönczy Benő lelkésznek tehát nem az egyesekkel, hanem az egyház pénztárával szemben volt követelése s az egyesek nem a lelkésznek, hanem az egyháznak tartoztak. Azon esperesi rendelkezés tehát, mely a gödöllői presbyteriumnak azt hagyta meg, hogy «néhai Gönczy Benő úr fizetési hátralékát szedje be s az özvegyek és árvákat elégítse ki» téves volt, mert Gönczy lelkésznek nem egyes ember, hanem az egyház pénztára tartozott. 2. E bíróság tehát csak annak elbírálására szorítkozott, hogy a követelés jogos-e vagy nem? és hogy az igényelt összeg számszerűleg mennyiben helyes ? 3. Erre szorítkozva a követelést jogosnak kellett kimondani s az első bíróság Ítéletét fel kellett oldani, mert a kerületi bíróság ugy találta, hogy az Y. t.-cz. 140. §-ának utolsó bekezdése ez ügyre nem alkalmazható, mert bebizonyult. a) h'ogy az 1902. évben az egyház fizette az 1881—1889. évi hátralékokat; 1904. évben az 1888—1893. évieket; 1905-ben az \892—1897. évieket: 1906-ban az 1896—1898. évieket; 1907-ben az 1897—1901. évieket; 1908-ban az 1901—1904. éviek részleteit, tehát a multak hátralékainak e folytonos törlesztgetése bizonyítja az igény folytonos fennállását, érvényesítését s igy el nem évülését. b) A beterjesztett 6 darab költségvetés, melyeket az esperes évről-évre jóváhagyott s melyekben a lelkész fizetésének hátraléka mindig ezrekben szerepelt, azt bizonyítja, hogy a követelés folytonosan evidentiában tartatott, annak jogos voltát a presbyterium és